MSZP: vízen járunk

Nem akárkitől tudtam meg, Török Zsolttól magától – aki az mszp.hu szerint az MSZP szóvivője: az MSZP tud vízen járni! Akárhogy is, Kedves Olvasóm, valljuk be, ez azért nem semmi!

Történt ugyanis, hogy-hogy nem, de eljutott Török Zsolthoz (az MSZP szóvivőjéhez) a múltkori postom híre. Ebben – úgy vélem – elég tényszerűen és dokumentumértékűen adtam közre az MSZP újabb balogságát, mely szerint potom kilenc hónappal van lemaradva önmagától, az országtól, a magyar választóktól, a világtól.

És képzeld, Kedves Olvasóm, mit reagált erre Török Zsolt (az MSZP szóvivője):

Sajnos az, aki ezt írta, az olyan buta, hogy pont azt a rossz hivatkozást használja álnéven, mint a buta valódi. (2011.08.21. 19:41)

Slussz. Természetesen, azt nem köti az orrunkra, hogy miről beszél: miféle hivatkozásról, miféle álnévről, és miféle valódiról. Így, természetesen én, a buta címzett sem tudhatom, hogy mi a f@szról is beszél. A postban ugyanis – ha jól számolom – pontosan 4 (azaz négy) webhivatkozás van. Ha  Török Zsolt (az MSZP szóvivője) esetleg arra a videó-hivatkozásra gondol netán, ami épp azt bizonyítja, hogy az MSZP által “tegnap” felfedezett videó már kilenc hónapja a nettársadalom rendelkezésére áll, akkor azt a hivatkozást épp maga Török Zsolt tette fel a saját Facebook homokozójába, eldicsekedve, hogy számukra a kilenc hónappal korábbi időpont tegnap volt, és ezért ők milyen f@sza gyerekek.

De mindez nem fontos. A legfontosabb üzenete a mondatnak az, hogy buta az, aki ezt a postot írta. Vagyis, Kedves Olvasóm: én. Nem is egyszer buta, de minimum kétszer! Én, aki 8 éven át voltam – igaz: kényszer- – szavazójuk (a “nincs más” “elv” alapján), akinek köszönheti pl. Török Zsolt is, hogy az MSZP szóvivője lehet, és akinek az adóforintjaiért cserébe lebutázhatja őt, a saját szavazóját.

De ez még mind semmi!

Egy másik nettárs – szintén adófizető, az MSZP-t szintén eltartó,  sőt rájuk voksoló, és hozzájuk még mindig lojális adófizető állampolgár próbálta megértetni vele, hogy miről is van szó: az MSZP egy újabb, sokadik balfogásáról, és – ó, micsoda naivitás – tanácsolta, hogy legalább mielőbb hozzák helyre ezt a bakit, mielőtt az egész szélsőjobb (fidesz&jobbik) a hasukat fogná a röhögéstől. Ám Török Zsolt (az MSZP szóvivője) foggal és körömmel védte saját marhaságukat:

A tények makacs dolgok. És én tudom, hogy milyen cikk és milyen felvétel alapján reagáltunk. De ha Te jobban tudod, hogy mi mit gondolunk…

Természetesen, ő tudja. Természetesen ők vannak birtokában minden információnak, a Tudásnak, a Gondolatnak. És ha valaki bátorkodik ezekről tudakozódni, hát annak toll a fülibe. Mi köze hozzá. Ha meg mégse tudja kiszopni a kisujjából, akkor meg simán hülye. Vagy ellenség. Vagy mindkettő. De tesz rá még egy lapáttal:

Mind a 10 millió magyart még nem ismerem arcról, de dolgozunk rajta. Szerdán jelent meg az a link, az a cikk, az a levél, amely alapján elindulhattunk.

Természetesen, rajta kívül senki se érti, miről beszél (talán még ő maga se). Miféle link, miféle cikk, miféle levél. És nem is ez a baj, de nem is tartotta fontosnak, hogy bárki más megértse. Hogy hogy jön ide a 10 millió magyar, akit arcról kéne ismernie – az égvilágon senki nem tudja. És hogy ezen dolgozik az MSZP? Hát, kérem, mi, adófizető szavazópolgárok, tudnánk ötleteket adni, hogy ilyen baromság helyett min is kellene inkább dolgozniuk. Pl. azon, amiért fizetjük őket. Hogy pl. nem illik a választópolgárt, aki csak kérdéseket tesz fel, lehülyézni. Egy politikus ha ilyen alapvető munkaköri elvárásnak nem képes eleget tenni, akkor bizony, jobban teszi, ha elhúz a balfenéken, mert ezt már soha a büdös életben nem fogja tudni megtanulni. Pláne, ha nem is akarja.

És anélkül, hogy a tények akár csak futólag is megérintették volna Török Zsoltot (az MSZP szóvivőjét), kinyilatkoztatja:

Bizonyos “szurkolókról” (???) az jut eszembe, mikor a rendőrök megtanulnak vízen járni, hogy visszanyerjék megbecsülésüket. Már az ezredik rendőr megy át száraz lábbal a Dunán, mikor megszólal valaki: “Na, ezek még úszni sem tudnak.”

Amely szöveghalmaznak megfejtését megint csak a választópolgárra bízza, végül is, a politikus nem azért van, hogy a buta, kekeckedő (“szurkoló”) választópolgárhoz leereszkedjék, hogy – ó, minő képtelenség: a választópolgár számára érthetően fogalmazzon. Nem. Ő, a Nagyon Fontos Ember, a Nagy Politikus épp azért van, hogy általa a választópolgár érezze csak magát kiszolgáltatottnak, hülyének, amiért e Nagyon Fontos Ember szavait nem érti. Egy megélhetési politikus nem azért van, hogy a buta választópolgárt felvilágosítsa, tanítsa, eligazítsa, hogy az ne legyen már mégse oly buta. Nem. Török Zsoltnak, az MSZP szóvivőjének az a jó, ha őt a választópolgár ájulva csodálja, amiért oly nagyon okos, hogy egy szavát se lehet érteni.
A választópolgár meg csak hadd rágja a körmét, hogy mit is kéne “szurkolók” alatt értenie. Hogy miért éppen a rendőrök jutnak a Nagyon Fontos Ember eszébe. Hogy egy rendőr ugyan miért is azzal akarna megbecsülést szerezni, hogy száraz lábbal jár-kel a vízen, ahelyett, hogy a munkájában, szakmájában olyan fokot érne el, ami miatt az adófizető polgár csettint egyet: ez igen!

Ha az adófizető, (volt) MSZP-szavazó esetleg a butaságától megszabadulni akarván Török Zsoltnak, az MSZP szóvivőjének a szavait úgy dekódolja, hogy a szocik már oly magaslatokra fejlesztették önmagukat, hogy már száraz lábbal mászkálnak a Dunán keresztbe-kasul, akkor tényleg el kell, hogy szégyellje magát.

Mert gondoljunk csak bele, Kedves Olvasóm: a Dunán száraz lábbal jönni-menni, valóban nem mindennapi teljesítmény. És ehhez képest valóban csak merő rosszindulat (fujj!) olyasmire gondolni, hogy az adófizető, szavazó állampolgár talán mégse attól becsül(ne) egy politikust, egy képviselőt, egy szóvivőt, hogy az a vízen mászkál. Sőt, bátorkodom állítani: az adófizetők, szavazópolgárok a poltikust nem azért fizetik, hogy az a Dunán, vagy bármilyen vízen mászkáljon száraz lábbal. Sőt. Azért kapják inkább a fizetésüket tőlünk, hogy a földön járjanak, mind a két lábukkal. Bár, ha belegondolunk, árvíz idején nem egy hátrány e nagyszerű képesség, de egy buta választópolgár a megfigyelései alapján erősen kétli, hogy a becsületességüket vízen járásban mérő politikusok majd épp őt, a csóró szavazópolgárt fogják menteni.

Amint nyilván az is merő rosszindulat, ha a választópolgár oly gondolatra vetemedik, hogy ha már víz, akkor hasznosabb lenne, ha a szocik a kezüket mosnák tisztára vele, mint hogy száraz lábbal mászkálnak rajta.

Lelki szemeim előtt látom, amint a szoci képviselők a munkahelyükre, a parlamentbe a Duna felszínén lépegetve járnak. Végülis, a hidak csúcsforgalmát elkerülve a Duna vizén légvonalban közlekedni nagyon hasznos dolog. Nekik.

És hab a tortán: mindeme magasröptű szövegelés után mindjárt ez jön:

Hajrá MSZP! Hajrá Demokrácia! Hajrá Magyarország! Mi ebben vagyunk érdelek, és hogy a Nemzet sorsa jobbra forduljon.

Hogy ez mily logikai összefüggésben áll az előzőekkel, és egyáltalán az eredendő problémával, természetesen ezt egy buta választópolgár hogyan is érthetné. És nem is kell, hogy megértse. Az MSZP-nek nem feladata a választópolgár elméjének pallérozása. Sőt: nem érdeke. Hogyan is juthat ilyesmi egyáltalán eszünkbe – még olyasmire is rájönne, amit jobb, ha nem tud.

A buta szavazónak abban a buta agyában pedig inkább egy maszturbáció képei sejlenek fel: e három mondat csak úgy értelmezhető, mint valamiféle önizgatás: nincs is szükség partnerre, a buta szavazókra, mi nélkülük is nagyon jól érezzük magunkat.

És még egy hab a tortán: tíz éves tapasztalatom  – melyet az MSZP-sek és vakbuzgó híveik napjainkban csak tovább gyarapítanak – birtokában egyáltalán nem lepett meg, hogy amint a Facebook homokozójában felfedezett engem, a buta adófizető szavazópolgárt, azonnyomban úgy kivágott, mint macskát: letiltott, kitiltott magáról. Igazolva újra azt az állításomat, hogy az MSZP-seknek halvány fogalmuk sincs kommunikációról, a párbeszéd fogalmát még hírből se ismerik. Nagy okosságukban fel se fogják, hogy egy politikus minden mondatával, minden gesztusával kampányol, bárhol, bármikor. Nem csak választások előtt 1-2 hónappal jut eszébe, hogy, ja, hát választók is vannak a világon, és nosza, 1-2 hónapig nyomjuk nekik a rizsát, hogy mi aztán csakis ő értük vagyunk, odamegyünk hozzá, meghallgatjuk – természetesen mindezt csakis akkor, ha a média reflektorai, mikrofonjai épp célba veszik őket. Ha egy politikus hülyének nézi a szavazóit, és még ezt közli, érezteti is velük, hát az a politikus önmaga bizonyítja tökéletes alkalmatlanságát ország-világ előtt.

Nehogy azt hidd, Kedves Olvasóm, hogy ez a történet Török Zsoltról szól. Nem. Ő csak az MSZP-nek egy tipikus reprezentánsa. Annak a menthetetlenül megkövesedett MSZP-elvnek egyik képviselője, mely a szocik számára a legfontosabb: “csak dicséret illet meg, nem bírálat“.

A szocik e rendezőelvét már lassan tíz éve van szerencsém közvetlenül megtapasztalni. Meggyőződésem, hogy ez a szemlélet oly mélyen, oly szerteágazóan szövi át meg át a szocik tudatát, az egyénét és az egész intézményrendszerükét, hogy ettől már csak önfelszámolással lehetne szabadulniuk, ha akarnának. De ha nem, akkor anélkül is ez okozza a vesztüket. Sőt: okozta. És meg is érdemlik.

Tudnám a szociknak ajánlani Bródy János egyik fantasztikus tanácsát – ha már nem ment volna el a hajójuk:

Naiv és ártatlan vagy,
s azt hiszed, közel az ég,
Azt mondták, hé, te gyerek,
Ne álmodozz, a földön járj

Bródy János: A földön járj – www.youtube.com/watch?v=83W8BqIplcU
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/726/brody-janos/a-foldon-jarj-zeneszoveg.html
http://www.indavideo.hu/video/Brody_Janos_-_A_foldon_jarj
http://www.indavideo.hu/video/Brody_Janos_-_A_foldon_jarj_3
http://slagermuzeum.network.hu/video/brody_janos/brody_janos_a_foldon_jarj