eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Napi archívum: 2011-07-10

Vannak idők, mikor menni kell

Ismét oly korban élünk itt e földön, mikor az ember szertenéz s nem lelé honját a hazában, s arra gondol: ez a föld már nem az én otthonom.

Sokakban egyre gyakrabban felmerül a kérdés: mi a teendő? (Ez a kérdés sem ismeretlen a történelemből, mely bizony hogy ismétlődéseket mutat, Ungáry Tamás véleménye ellenére.)

Bartus László: A magyar Mussolini c. hátborzongató látomásában (előrejelzésében?) is felmerül a kérdés. Szegény magára hagyott, a demokrácia mézesmadzagját az orruk előtt elhúzni látott demokraták, balosok, libesek, és az Orbán birodalom egyéb veszélyeztetett csoportjához tartozók is egymástól, maguktól kérdezgetik, pedig hát a cikkben is benne van, és maguktól is tudhatják, hogy két lehetőség van (plusz egy)(*):

  1. harcolni (még mindig vannak békés, demokratikus eszközök, csak élni kellene velük: cselekedni)
  2. elmenni mielőbb, minél messzebbre, világgá, ahogy oly sokszor oly sok magyar tette a történelemben
  3. van egy harmadik út is, de azt ráérünk akkor is választani, ha már az első kettőt próbáltuk.

A második választáson töprengőknek ajánlom én is ugyanazt a dalt, mint Bartus László a fent említett cikkének a végén, de ez egy másik változat:

[http://youtu.be/ekUamyQAtWU]
Gerendás Péter – Bródy János: Százéves pályaudvar
rendezte: Grünwalsky Ferenc
Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron
.
Az utcákon a gyűlölet vonult
És a láthatáron felizzott a múlt
S ő tudta jól, hogy most már menni kell
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el
És a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron
.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom
.
Nagy volt a zaj a pályaudvaron
S mintha már ott állt volna rég
És mint egy film, egy régi film
Oly ismerősnek tűnt a kép
.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom
.
Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron
.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom
[http://youtu.be/fxfhYcMOSiI]

A Youtube-on  sokféle verziója van ennek a dalnak, de ezt tartom a legtökéletesebbnek.
A három művész fantasztikusat alkotott.

Ps.: Majdnem elfeledtem, pedig korábbi postomban én magam propagáltam, hogy van még egy negyedik út is: kuplerájban a legjobb kurva státuszáért versenyezni.
_________________________________________________________
(*) Frissítés:

Mégis jobb, ha a lehetőségek listáját az utoljára eszembe jutott esettel újraépítem. Tehát a lehetőségek listája az Orbán birodalom alattvalói számára  – a dolgok jelenlegi állása szerint –  a következő:

  1. harcolni (még mindig vannak békés, demokratikus eszközök, csak élni kellene velük: cselekedni)
  2. elmenni mielőbb, minél messzebbre, világgá, ahogy oly sokszor oly sok magyar tette a történelemben
  3. a kupleráj legjobb kurvájának címéért versenyezni
  4. van egy negyedik út is, de azt ráérünk akkor is választani, ha már az első hármat próbáltuk.
%d blogger ezt szereti: