eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Napi archívum: július 4, 2011

A szabad magyar sajtó Magyarországon járt

2011.07.02.-én szombat délután különleges vendég járt Magyarországon: a szabad magyar sajtó.
Az Amerikai Népszava c. lapot kiadó Olivia Media tulajdonosa, a lapot alapító Kohányi Tihamér jelenlegi utóda, szellemiségének tovább örökítője, Bartus László, és az Amerikai Népszava köré szerveződő Kohányi Társaság Magyarországon tartózkodó tagjainak egy csoportja megkoszorúzta George Washington szobrát Budapesten, a Városligetben.

Az időjárás végül kegyes volt a megemlékezőkhöz, a magyar szabadság és demokrácia ügyéért a szoborhoz elzarándoklókhoz. Az erős szél az esemény kezdetére épp szétfújta a bodros felhőket, miután a kis futó, alig-zápor tisztára mosta, felfrissítette a levegőt. Ennek a magyarországi légnek jót tesz az ilyesmi. A nap is kisütött szépen – ez is nagyon jól jött. Mondhatni: tökéletes rendezés. Mintha a természet is érezte volna, hogy az idelátogató tengerentúli magyar sajtószabadsághoz friss levegő, derűs napfény illik.

Szabadság fája, Városliget / Tree of LibertyA Washington szobor mellett is található egy különlegesség: a Szabadság fája. Egy kőlapon a felirat: Monumental General Biztosító Társaság Baltimore, USA munkatársai ajándéka Budapest polgárainak, 1990. augusztus 29. Hát nem érdekes? Mintha a magyar szabadság mindenkinek fontosabb lenne, mint a magyarországi magyaroknak. Erről a fáról magyar nyelvű találatot nem is hoz a Google – ez is jelzés értékű.

George Washington szobra, Városliget

.

A Washington szobor impozáns, méltóságteljes.
Épp amilyen a szabadság, a demokrácia eszméjéhez illik.

George Washington szobra, Budapest, Városliget

.

.

.

.

.

A kis társaság akár turistacsoportnak is nézhető (volt már a magyar történelemben olyan, hogy kirándulóknak kellett álcázniuk magukat a szabadság híveinek). Körülöttük a fortélyos félelem ólálkodik: aggódva nézik, megjelennek-e itt is az újnyilasok balhézni, vagy hogy melyik sétálgató-ácsorgó lehet fidesz-jobbik titkosszolga. Vannak, akik kutyasétáltatóknak álcázva magukat alaposan, hosszan “bámészkodnak”, mielőtt nagy óvatosan a csoporthoz csatlakoznának. Az illegitim szélsőjobbos kormány teljhatalmú ura, Orbán Viktor hosszan, maradéktalanul élvezhet: nem is kell már alkalmaz(tat)nia törvényeinek vas szigorát, elég volt a 2002-től végzett permanens, szívós, félelemkeltő munkálkodása (és a “demokratikus” politikai és társadalmi “erők” impotenciája, megalkuvása)  – a magyar nép retteg tőle. Ott fekszik előtte Magyarország kiterítve, megadóan, engedelmesen.

Megkezdődik a kis ünnepség, Bartus László elmondja a magyarországi magyarok helyett, nekik, amit szabadságról, demokráciáról tudni kell:

A beszéd után a koszorú elhelyezése következik:George Washington szobor - Kohányi Társaság koszorúja
Közben a kis csoport létszáma majdnem kétszeresére “duzzad”: vannak, akik késve tudtak ideérni, és vannak, akiknek tovább tartott a bátorságukat összeszedni. A “hivatalos program” után a csoport tagjainak zöme még sokáig együtt marad, beszélgetve, a hűvösödő széllel dacolva. Egyesek sajnálkoznak, hogy “milyen kevesen vagyunk”. De lélekben biztosan sokan vannak még velük, akik különböző okokból nem tudtak jönni. És itt és most nem feltétlen a mennyiség volt a fontos.

Végül a legtovább ott maradt néhány ember is otthagyja George Washingtont, aki előtt a csónakázó tó jóvoltából (is) ott a csodálatos perspektíva:George Washington szobra, Városliget, csónakázó tó

Magyarországról ez – ki tudja, meddig – nem mondható el.

________________________________________

%d blogger ezt kedveli: