eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Leves 2.

Korábban kissé értekeztem a média mindent felülmúló hatásáról, melyet a társadalmi tudatra gyakorol. Speciálisan a férfi-nő társadalmi szereposztás  (magyarul: gender) bebetonozása vonatkozásában.

Nos, jobb híján továbbra is a Juventus rádiót használom a háttérzaj keltésére. Néha-néha az egyesek által talán műsorvezetőknek is hívott szóhányók infantilis locsi-fecsizése közben megüti a tudatalatti hallószervemet 1-2 szó.

Nem hiszed el, Kedves Olvasóm, már megint a leves. Csakhogy! Egy hölgy kért egy zeneszámot, köszönetül a finom levesért, amit a barátja főzött neki. Vagy férje? Erre már nem is emlékszem. Bár lehetséges, hogy férji státuszban már kisebb a valószínűsége az ilyesminek. Magam is tapasztaltam már olyat, hogy még a baráti viszonylatban képesek olyan trükköket is bevetni a pasik, amitől qrvára háziasnak tűnnek, de legalábbis azt az illúziót keltik a levadászandó cselédjelöltben, hogy nekik mi sem természetesebb, mint a közös teherviselés. Aztán, amint birtokon belülre telepedhetnek, azonnal 180% fokos fordulattal kiderül a turpisság: csak beetetés volt az egész azért, hogy hosszútávra szerezhessenek egy cselédet. No de esetükben ezt nem tudhatjuk bizonyosan.

Így aztán a most hallottak a lelki egyensúlyomon némileg javítottak a múltkori esethez képest. Különösen, hogy a műsorvezető – aki most is férfi – egyáltalán nem hökkent meg a dolgon, szó nélkül átsiklott fölötte. Bár igazi kiegyenlítés az lehetett volna, ha pár szóval némi pozitív töltést ad a jelenségnek, hogy pl. milyen rendes dolog ez, vagy ilyesmi.

De ha két hét alatt idáig jutottunk, akkor igazán nincs okunk csüggedésre. Bizonyára hamarosan eljutunk ahhoz a sarkalatos kérdéshez is, hogy ki mosogat? Amely tevékenység nem sorolható a kreatív munkák közé a főzéshez képest. Se.

A főzés-sütés mégis csak egy kreatív munka, még ha a munka eredménye nem is túl tartós. Megfigyeléseim szerint, egyes férfiak nagy hangon hirdetik, hogy ők otthon szoktak, sőt, szeretnek is főzni. Igen ám, de az igazi cselédmunkát már rühellik: mosogasson, takarítson csak el utánuk a cselédgénnel rendelkező női személy. Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy a férfiak főzés-sütés után akkora csatateret hagynak maguk után, hogy nem csak az edényeket kell elmosogatni, hanem az egész konyhát feltakarítani, mert szanaszét van pacsmagolva minden mindenfelé, tocsog, ragad minden, tűzhely, munkalap, asztal, padló. Rosszabb esetben még a fal és a plafon is – ekkor mindjárt egy falfestést is beütemezhetünk. Mindent összevetve, az ilyet nem lehet segítségnek tekinteni, mert több munka az uraság után helyreállítani a rendet, tisztaságot, mintha mi magunk készítettük volna el a kaját, mosogatás inkluzíve. Mivel a nőknek nincs kisegítő takarítószemélyzete, általában főzés-sütés közben nem pancsolnak konyhaszerte, tudván, hogy úgyis nekik kell kipucolni, és hát senki nem olyan hülye, hogy saját magának csináljon több munkát, mint amennyi úgyis van.

És hab a tortán, ha az uraság a tocsogó konyhában dicshimnuszt vár el műve (az elkészített étel ) vonatkozásában. Mintha nem lenne természetes dolog, hogy ha valaki eszik, akkor az főz és süt is. Legalább olykor-olykor.

A mosogatóról meg ugye, talán emlékszel, Kedves Olvasóm, már ejtettünk itt pár szót

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: