eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Mesebeli

(Avagy: eltűnt idő nyomában)

Gondoltam, rákukkantok a blogomra, még ha nincs is időm és erőm újabb postot nyomatni az e-űrbe. De sose lehet tudni, pl. gazda szeme hizlalja a jószágot, hátha történik vele valami nélkülem is. Ahogy manapság változnak a dolgok.

Pl. a boltban amit tegnap adott helyen megtaláltam, és ma is nyúlok oda – és hát bizony pálinkás üveg helyett tejes dobozt fog a kezem. Pedig hát ugye, van különbség a kettő között. Hát csak épp átrendezték az egész boltot. Megint.

Vagy pl. pár nappal ezelőtt láttam egy boltban egy jó kis gatyót(1), de a kártyalimitemet már elértem, hát most megyek újra, hátha megvan még. (A gatyó.)

Nem tudom, mondtam-e már  – szerintem igen, valahol, valamikor az e-világban – az egyik gyűlöletes dolog számomra a vásárlás. Bár valami téveszme folytán a nőiség egyik attribútumaként a vásárlás-imádatot, sőt -függőséget jegyzi a macsótársadalom.

Ha gazdag lennék, soha nem járnék vásárolni, hanem lenne egy vásárlási ügyintézőm. Majdnem azt mondtam: alkalmazottam. De azt hiszem, sokkal elegánsabb mondani: beszerzési menedzserem, aki intézné az összes vásárlási ügyemet.

Ami a folytonosságot jelenti számomra a legutóbbi átkos (szocialista) és e jelenlegi szép új (kapitalista) világ között: soha nem kapok azt, amit szeretnék. Az ember azt hihetné, hogy a kapitalizmus legalább annyival jobb, mint a szocializmus, hogy bármi megvehető, ha van pénzed. Ccööö. Emlékeim szerint ez a “rendszerváltás” előtt is így volt. Feltéve, ha olyat akartál, amit a piac egyébként is kínál. A gond akkor van, ha valami praktikusat, valami időtállót akarsz, nem pedig a piac diktátorai által a világra tukmált, maximum pár hónapig használható cuccot. Ámbár lehetséges, hogy a világ diktátorai – az a maroknyi milliárdos, a világ-leggazdagabbjai még ezt is megengedhetnék maguknak, ha nem szaladna el velük a ló, és pl. az igényük nem olyasmi rendkívül hasznos dolgokra fókuszálna, mint mondjuk egy gyémánt-berakásos arany fogpiszkáló.

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez: pár nap múlva nem hogy gatyó nincs, de már bolt sincs. Szóval, Kedves Olvasóm, ami tegnap még volt, ma már nincs. Ez egy mesebeli ország. Valami hol volt, hol nem volt. Nem tudom, mennyire hungarikum ez, hogy a világ nálunk előbbre járó részein vajon mennyire marad valami meg legalább pár hónapig. Bár, a web dolgait ha nézem, akkor is csak azt tudom mondani: csak egy dolog biztos: hogy semmi sem biztos.

Azt hiszem, nem csak Magyarország, de a világ is elég rossz irányba megy, bár lehetnek fokozatok. Csak az vigasztal, hogy várhatóan nem túl sokáig élvezem már e világ össze-vissza irányait.

No de amit eredetileg mondani akartam az az, hogy a blogom jobbfelső csücskébe helyezett óra – aminek rendes működése az, hogy ketyeg, mutatva az épp aktuális időt – a jelek szerint az igénybe vett külső szolgáltató kénye-kedve szerint hol megjelenik, hol nem.  Ez rajtam kívülálló erőkön múlik, nevezetesen a worldtimeserver.com  -on.

Nincs óra

Van, amikor nincs

Van óra

Van, amikor van

Mentségemül szolgáljon, hogy már régebben írtam nekik ez ügyben, (angolul!), de a fülül botját se mozgatják. Ez egyszerre megkönnyebbülést is okozhat: nem vagyunk mégse oly nagyon elmaradva a világtól: a felhasználó a szolgáltató által magasról le van sz@rva. Felemelő érzés a fejlettség ily magas fokán állni. Nemde, Kedves Olvasóm?

________________________________________

Csak mellékesen említem meg, Kedves Olvasóm, hogy lásd: mily nehéz egy ingyenes szolgáltatást igénybevevő blogger élete: a WP újabb kekeckedéséhez van szerencsém: momentán nem tudok új kategóriát képezni. És a tag hozzáadása se úgy működik, mint pár nappal ezelőtt. Röviden: most (2011.06.11. 18:53) épp nem müxik se a kategória se a tag (címke) hozzáadás. Sej, haj, de szép a blogger élete. Nem is kell ide a magyarországi politikai mocsár. Ha izgalomra vágysz, Kedves Olvasóm, hagyd azt a mocsárt, kezdj blogolni🙂

Az is lehet, hogy elértem valami korlátot (ki tudja, mi az?), aminél több kategóriát a WP nem enged. Ingyért. Bár kétségeim vannak, hogy pénzért tudná-e mindazt nyújtani, amire én vágyom. Kár, hogy bérrabszolga lévén nem tudom mindazt sajátkezűleg megcsinálni, ami a web számos jelenlegi folytonossági hiányának számát csökkenthetné. Esetleg majd nyugdíjas koromban…? Ha megérem.

(Azóta a többmenetes boxmeccs eredményeképp végül a kategória- és címkekezelés helyreállt. Lásd: Őrület c. postot).

________________________________________
(1) Bosszankodás közben egy másik fülön valamiért rátévedtem véletlenül egy hírre, ahol egy fantasztikus szójátékot találtam: matyó gatyó. És még egy idevágó mondat is van benne, úgy látszik, nem csak én vagyok ezzel így: “Mivel sehol nem találtam a mai kornak is megfelelő, igazán hordható darabokat, rájöttem, ha ilyet szeretnék, magamnak kell megcsinálnom őket.

One response to “Mesebeli

  1. Visszajelzés:Tünemények: naptár és MSZP « eVitae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: