eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Napi archívum: 2011-06-05

Gyurcsány, Orbán, meg a huzalozás

Ez most csak egy rövid feljegyzés lesz, inkább emlékeztető – nem árt eltenni a tudásbázisunkba.

És, Kedves Olvasóm, bizonyára számodra épp oly izgalmas és tanulságos a bozótharcom, mint nekem – hát megosztom veled is 🙂

Hogyan is fosztanálak meg ilyen információktól? Ha engem kérdeznél, azt mondanám, hogy ez a dzsungelharc izgalmasabb, mint a jelenlegi magyar politika és közélet, hiszen mindazt előre tudhattuk, ami 2010. áprilisa óta történik és történni fog. Egy krimi se tud már érdekes lenni, ha előre tudjuk, ki a gyilkos.

Sőt, a bozótharc még annál is érdekesebb, hogy Gyurcsány a rendvédelmiseknek szóló üzenetében Orbán védelmezőjeként szólott. Ha engem kérdezel, azt mondom, röhej. Már csak röhögni lehet azon, amik Magyarországon történnek.  Igaz, hogy a médiát Gyurcsány még mindig képes izgalmi állapotba hozni – egész nap, kb. félóránként élen szerepelt a Juventus rövidhíreiben, hogy Gyurcsány Orbánért aggódik. Én ugyan az Amerikai Népszava oldalain botlottam a hírbe először, és bármennyire nem érdekel már ez az egész Magyar Nemzeti Kabarészínház, azért mégis kikívánkozik belőlem némi gondolatmorzsa. Ezeket ide is beszúrom, közbevetőleg, írói fogásként, hogy ha netán valami érthetetlen okból mégis unnád, Kedves Olvasóm, az én technikai jellegű bozótharcomról szóló tudósításaimat, és mégis inkább Te is a politikai bulvár-vircsaftra cuppannál, hát íme:

Na kérem, hát e csipkelelkűség miatt veszett oda a demokrácia. Hülyeségnek tartom a “ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat is”. Repülő kövek ellen nem védenek virágszirmok.

Én megértem Gyurcsányt, hogy milyen rémes volt neki akkor. De hát tán nem éppen Orbánnak köszönhette? Tán nem Orbán volt a fő mozgatója a ~6 éven át folytatott és máig tartó karaktergyilkosságnak? A rendvédelmiseknek Orbán mutatta a példát a nyolc év alatt, hogy egy demokratikus rend ellen, annak vezetői ellen minden megengedett. Hát tapasztalja csak meg, hogy mit tett nyolc év alatt! A szellemből kiengedte a palackot, hát akkor nézzen vele szembe!

Bár Orbán meg fogja találni a módját, hogy az ilyen akciókat leszerelje. A volt ballibes kormánnyal ellentétben. Gyurcsánnyal ellentétben. Az un. demokraták olyannyira azok voltak, hogy mindent eltűrtek birka módjára, ha fenyegették, ha leköpték, ha bántalmazták őket! Akkor is csak magukra gondoltak. Vagy csak a zsebükre. Eszükbe nem jutott, hogy ők az országot képviselik, és aki őket leköpi, megfélemlíti, bántalmazza, az az országot, a demokráciát köpi le. És ezért ilyesmit nem lehet hagyni büntetlenül. Nem!

Ez a volt ballibes megélhetési stáb tényleg nem alkalmas demokráciát építeni, se országot vezetni. A kiemelten védett személyeket nem feltétlenül esernyőkkel kell védeni a támadóktól, hanem törvénnyekkel, azok végrehajtásával is.

No, Orbán majd meg fogja találni az eszközöket, hogy a demokrácia köntösébe öltöztetett illegitim hatalmi rendszerét megvédje az általa létrehívott szellemtől. Hacsak az nem nőtt máris túl rajta. Ha az újfasiszták megindulnak, akkor azoknak vajon mit fog Gyurcsány mondani? Ha egyáltalán lesz alkalma. “Ej, ej, be csúnya dolog ez, fiúk, gondolkodjatok már el rajta egy kicsit.” Akkor aztán majd elmehet valamelyik szeretetszolgálathoz. Ott a helye, nem a politikai harcmezőn. Ez most már biztos.

Ezek után a bevezetőben már említett, sokkal érdekesebb és hasznosabb témára, a bozótharcra visszatérve:

WPimgtoFB

WP képküldés FB-re

Előbbi, mérgelődő postom esetében is ellenőriztem, hogy a WP hogyan kézbesítette a drótpostán az FB-nek és a Twitternek. Utóbbi sima ügy, azzal szerintem nem is kell foglalkozni. Azonban, az FB-bozótosában most látom csak, hogy a WP  képeket is átküld ->

Az persze, hogy miért épp ezt a kettőt, holott a post több képet is tartalmaz, érdekes kérdés lehet. Valószínűleg a WP automatizmusa talán csak a megtalált első kettőt löki át az FB-re. Azt hiszem, ennek a megfejtéséről lemondok, már csak azért is, mert rajtam kívülálló erők (WP és FB) vezénylik, melybe nem lehet beleszólásom. Arról, hogy még eszerint is variáljam a postomat, már azt hiszem, lemondok.

A tökéletességre való törekvésnek is határt kell szabni, különben sose tudunk tovább lépni.
Amikor itt tolonganak a sarkamban az egyéb, igazi témáim, nem lehet ezzel a bozótossal tovább szöszmötölni.

_________________________________
Kapcsolódó postok:

Méreg

Alacsony a vérnyomása? Unalmas az élete? Izgalomra vágyik? Használjon Facebookot!

IT-ban járatos webgazdák, gyakorlott bloggerek mielőtt az FB bozótosába indulnak, jól teszik, ha felszerelkeznek nyugtató szerekkel, relaxációs technikákkal. Inkább az utóbbit ajánlom, legegyszerűbb formája talán “nyugodt vagyok, nem idegesítem magam, egyre jobban és jobban érzem magam”  szófordulatokat mantrázni – a szavak, gondolatok mindig kéznél vannak.

Nekem sokat segített életem során többször is a Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, avagy A gyermekek keresztes hadjárata, szolgálati tánc a halállal (angolul/ez a forrás most is sokkal információdúsabb, mint a magyar nyelvű/ Slaughterhouse-five, or The children’s crusade, a duty-dance with death) c. regényből megismert mantra:

“Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt,
amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon,
aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet,
hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

Ez kicsit ugyan hosszú, de így talán még hatékonyabb, ha a gagyi Facebook feltuningolná az agyvizünket.

Ugyanis az történt, Kedves Olvasóm, hogy miután jó sokat küszködtem e blogom és a Facebook– illetve a Twitter kuckóm összehuzalozásán, kellemes elégedettséget éreztem, hogy no, ismét fényeket gyújtottam a bozótos egyik ösvényén. Bármennyit kínlódik az ember, de ha a végén az eredmény megszületik, mégis van némi kielégülés. Hát egy pillanatra elégedetten hátradőltem. Én balga.

NoBadge

Eltűnt az FB-kitűző

Ahogy gyanútlanul belépek az FB oldalamra, véletlenül észreveszem, hogy a Huzalozós postomban az FB “kitűző” (angolul badge; tk. az a kép, amire rákattintva az FB oldalamra kerülhetsz, Nyájas Olvasó), eltűnik.

Helyette csak egy szöveges linket látok ->

Agyamat eldobom, nézek, mint Rozi a moziban, hiszen máshova is beágyaztam már ilyen kitűzőt és eddig még nem vettem észre e mesebeli sajátosságát, hogy hol volt, hol nem volt. Kattintgatok, mint őrült az FB-n, ahol annyira nem logikusan vannak a különféle funkciók, hogy amit egyszer már véletlenül megtaláltam benne, legközelebb, direkt keresve már vért izzadok, mire megtalálom. És legközelebb megint.  Mintha 99%-ban véletlenszerűen viselkedne. Egy kedves barátom szerint az FB olyan, mint az élet. Bár nekem az életről is elég negatív a véleményem, de ha az élet az FB-hez lenne hasonlatos, szerintem azt a káoszt nem bírná ki az emberiség. Bármennyire is esetlegesnek, véletlenszerűnek tűnik az élet, de azért mégis csak van benne rendszer, hiszen összefüggései, folyamatai megismerhetők, modellezhetők, leírhatók, rendszerezhetők, míg az BF-ről ez véletlenül sem mondható el.

yesFB

Megjelent az FB-kitűző

Így azután csak vaktában klikkelgetek az FB bozótban, miközben félszemmel a másik fülön sasolom a postot is.

<- És lám, egyszer csak visszakerül a kitűző megint. Fogalmam nincs, hogy akkor most mi a szent sz@r van, de hát mégis csak ki kéne deríteni. Ösztönömre hallgatva az FB bozótosban elkezdek váltogatni a zárt FB-homokozóm és a Web-nyitott, publikus oldalam között, és a jelek szerint ezt mintha követné a poston a kitűző: előbbinél eltűnik, utóbbinál előkerül. Ha kilépek az FB-ről, akkor is előkerül, és mindaddig nMéregyugalmi állapotban van, amíg az FB-be vissza nem megyek a bozótkésemmel. Agyvizem forrásnak indul, hajam tépem, összekarmolom magam, cseszd meg, FB!

Hát ez nem maradhat így! A poston lévő dolgok megjelenése nem függhet egy másik, WP-től amúgy független webhelytől, meg különben is, mi köze van a Nyájas Olvasónak ahhoz, hogy most én mikor homokozok az FB-ben! Személyiségi jog is van a világon, bár erről az FB esetében dőreség beszélni. Hát rajtam nem fog ki! Az FB nagy ravaszul behúzott a csőbe, és a kitűző készregyártott kódjával   álságosan kedveskedett, hogy azt csak be kell írnom a postom HTML kódjába! Hahaha! Ügyes! Mint ahogy Hófehérke is gyanútlanul, sőt örömmel fogadta a szép piros almát, és kezdte eszegetni. Aztán megszívta. Hát, ilyen mérgezett, de kívülről étvágygerjesztő kódokkal kínál az FB, mint Hófehérke gonosz mostohája? De rajtam nem fogsz ki! Eldobom az FB kódját, és saját kódot csinálok, oszt jó napot!
______________________________________________________

Hab a tortán: azért még egyszer reprodukálni akartam a jelenséget, mert valamit még ellenőrizni E-Vitae on Facebookakartam. Privátként publikáltam e postot, hiszen a tesztelés nem tartozik a Nyájas Olvasóra. Újra bementem az FB bozótosába, és most hiába klikkelgetek, mint mérgezett egér az egérrel, sehogyse akar eltűnni az FB eredeti kóddal beépített kitűzője. Ezért most ideiglenesen egyelőre berakom ide (lásd itt jobbra) újra, kicsit itt hagyom, és figyelem, hogy mi történik, mert ezt csak élesben lehet tesztelni. Lehet, ha publikusra állítom, újra előtűnik az eltűnés.

Az FB szemléltető példa a “Hogyan gazdagodjunk meg?” kérdésre válaszul: dobjunk össze valami gagyi izét, gerjesszük rá a népeket ezerrel, oszt dől a pénz.

%d blogger ezt szereti: