eVitae

Nem mondhatom el senkinek

HVG – egy kapcsolat vége

Hosszú, tartós kapcsolat volt. Talán tíz éve is van már, hogy léterjött a kötelék. Kedveltem őt. Intellektuális örömöket adott.

De hát semmi sem tart örökké. Minden kapcsolatnak vége szakad egyszer. Az utolsó időkben már nem volt időm olvasni. Csak megjelöltem a címeket, hogy majd ezt vagy azt elolvasom, majd később, valamikor. De hát lehetetlenségre vállalkoztam, annyira sok és tömény a tartalom, hogy napi robot (munka, család)  mellett lehetetlen a heti adagokat mind elolvasni. És más irányokból is egyre több információ, olvasni, nézni, hallgatni való zúdul ma már az ember nyakába, hogy szinte leteperi.

Aztán, 2010-ben már nem volt kedvem olvasni. Semmit. Se nézni, se hallgatni. Megfogadtam, többé igyekszem mellőzni a  magyar médiát,  nem érdekel többé semmi, ami magyarországi. Amelyik ország hagyta magát hanyatt dönteni egy útszélien durva, a kirekesztés és gyűlölet politikáját 2002-ben nyíltan meghirdető, és azt nyolc éven át az újfasisztákkal munkamegosztásban magas szintre emelő, diktatórikus, az országot évtizedekkel, talán évszázadokkal a múltba visszafordító  politikai szervezet által, annak az országnak kényszerűségből, adminisztratíve lehetek állampolgára, kényszerűségből érdekelhetnek a napi életvitelhez nélkülözhetetlen dolgok, de magyar sajtó- és kulturális termékek nélkül tudok élni. Sőt, egészséges, mert egyébként nem győznék annyit enni, mint amennyit hánynom kellene mindattól, amit olvasok, hallok, látok.

És média nélkül is tudom, hogy mi folyik az országban, mint ahogy nyolc éven át is pontosan tudhatta, aki csak egy kicsit is nyitott szemmel és fülekkel járt-kelt. 2010 áprilisa óta egyetlen média se tud semmi olyat írni, mondani, mutatni, ami újdonság lehetne, amiről ne lehetett volna előre tudni, hogy meg fog történni. Hát akkor miért is fizetnék olyan “hírért”, amit már ismerek.

Másrészt hogyan is érdekelne bármely sajtótermék, hiszen a fent említett politikai erő kizárólagos felügyelete alatt van immár a teljes magyar média. Miért érdekelne bármi is, ami csakis az illegitim Fidesz teljhatalom engedélyével, jóváhagyásával, a tőle való félelemben jelenhet csak meg? A sajtó szabadsága már 2002 óta elveszőben volt (elsősorban maguk a médiamunkások hagyták odaveszni), mára csak beteljesedett. Csak az és csak úgy jelenhet meg, ami a Fidesz kedvére van. Ki kíváncsi ennyi Fidesz szócsőre? Abból egy is sok. Eddig is problémáim voltak a sajtó hitelességével (nem csak jobbról, de balról is), de most legfeljebb a pontos idő az, amit elhihetek. Bár ki tudja.

HVG: ilyen volt

Ilyen volt

HVG: ilyen lett

Ilyen lett

Ha mindez nem lenne elég, a HVG 2010 szeptemberében ismét külalakot váltott(*). Egyébként is utálom ezt a mai folytonos külalakváltoztató mániát, amikor is a külső fontosabb, mint a tartalom. Utálom, ha 1-3 évente átrendezik a rovatokat, átvariálják a szerkezetet, a rendszert, és újra kell tanulni, hogy mit hol találok meg. A HVG legutóbb 2006-ról 2007-re virradóra szabta át magát, már akkor is hezitáltam, hogy lemondjam-e. Az addigi szerkezet, borító sokkal jobban tetszett. Aztán valamennyire, kényszerűségből megbarátkoztam az új fazonnal. De a hab a tortán: 2010 őszén – csodák csodája – narancs színbe öltöztették. Ezzel a maradék bizonytalanságom is eltűnt.

Így aztán, alig vártam, hogy lejárjon az előfizetésem, és lőn: jó pár hónapja a HVG-vel is megtörtént a végleges szakítás. Igen ám, csakhogy a HVG nem igazán akart beletörődni az elvesztésembe, elkezdett levelekkel bombázni, hogy talán elfeledkeztem befizetni a pénzt, aztán meg hogy ugyan miért hagytam el őket, aztán meg hogy nem akarom-e őket mégis. Most pár napja ismét jelentkezett, egy kérdőívet is küldött, amelyben mindenféle kérdések vannak. Általában se szeretem a kérdőíveket. (A drága Fidesz féle mélynemzeti látványkérdőívek akkor miért is nyernék el kegyeimet?)

Utálom a kérdésekre előregyártott, manipulatív ízű válasz-variánsokat, melyek közül csak választani lehet. Hát most gondolj bele, Kedves Olvasóm, mindez a fenti problémám a kérdőívnek ugyan melyik rovatába lehetne begyömöszölhető?

Így aztán nincs más, mint hogy röviden csak annyit mondok: nem kedvelem a narancs színt.

________________________________
(1) A HVG hetilap archívumának oldalán szépen át lehet tekinteni a HVG borítójának a színváltozásait (is): http://hvg.hu/hetilap/archive

Csak merem remélni, hogy a HVG egyik nagy értéke továbbra is megmarad: a fantasztikusan elmés feliratok, címek, borítólap-képek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: