eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Havi archívumok: május 2011

Kósaságok

Hánytál

Szavazási kellék: hánytál és gumikesztyű

Mint már arról többször is szóltam: egy éve magyarországi médiát nem olvasok, még a magyarországi híreket is az Amerikai Népszava(1) oldalairól tudom meg. De ott is próbálom elkerülni az illegitim szélsőjobbos magyar kormány féktelen tobzódásairól szólókat – így se győzök annyit enni, mint amennyit hánynom kell tőlük. És hát bulimiám sincs, amihez pedig jól jönne.

Néha azért belekukkantok, csak úgy pásztázva ilyen hírekbe is, ha kéznél van a hánytál. (Tavaly mint szavazási kelléket vezettem be, sejtettem, hogy hosszú távon is rá leszek szorulva, a közeli és távolabbi jövőre nézvést is.)

Most is csak véletlenül botlottam bele abba a cikkbe, melyből megtudom, hogy Kósa (Lajos, Fidesz ügyvezető alelnöke ) a szokásos fideszes port hinti a magyar emberek szemébe.

Kósa semmi újat nem mond, csak a már évek óta unalomig ismert fidesz-jobbik mantrát ismételi, ami pár szóban is elmondható: mindenért a 8 éves mszp-szdsz kormány a felelős, de azon belül is Gyurcsány Ferenc. Esetleg még Bajnai, természetesen. A fidesz tökéletes, hibátlan, szép és jó, és magyar és nemzeti, nála jobb a világon nem létezik. Oszt jó napot. Ezt a mantrát még bizonyára jó ideig hajtogathatják, bár a jelek szerint a 8 éven át transzban tartott fidesz-nép kezd kijózanodni, lassacskán. Igaz, hogy az újfasiszták malmára hajtva a vizet, de hát ez kivédhetetlen.

Miután végigszaladtam a cikk szövegén, a bekezdésekből pár szót felcsippentve, a cikk végén is idézett Kósa mondatán megakadok:

Demokrácia van, szólásszabadság, az emberi méltóságot tiszteljük, a törvény előtt egyenlőek vagyunk.

Bár az interjú eredeti teljes szövegét nem ismerem, és nem is érdekel, de biztos vagyok benne, hogy nem tette hozzá:
És hogy mi a demokrácia, mi a szólásszabadság, mi az emberi méltóság, mi a törvény, mi az egyenlőség – azt mi (a fidesz) mondjuk meg. Természetesen.

_________________________________
(1) 2011. május 31. kedd 15:42, Népszava.com: “Kósa Lajos szerint Tétényi Éva egy zavaros hölgy

Omán

OmanEgy kedves barátom Ománban(1) járt, és érdekes dolgokat mesélt.

Fura dolog lehet egy sivatagban élni. Fura dolog lehet egy császárságban élni. Fura dolog lehet egy iszlám országban élni. A három együtt meg egészen különös lehet. Bár az élménybeszámoló szerint egészen rendben vannak a dolgok, tán még európaibbak az európaiaknál. (Mondjuk napjaink Magyarországához képest nem is nehéz.) Persze két fontos feltétel biztosítja ennek lehetőségét: az olajkincs nyújtotta gazdagság, és a felvilágosult, haladó szellemű, bölcs szultán.

Ezért aztán nincsenek is pártok – ó, boldog ország! Nem esik martalékává a hatalomért acsarogva egymás torkának ugró, semmi mással nem törődő pártpolitikusoknak. De hát ez törékeny boldogság, mert bármikor jöhet (ahogy volt is) egy másik szultán, amelyik inkább diktátori, zsarnoki, önkényi hajlamait követve a hatalmával visszaél. De úgy tűnik, hasonló eset  európai demokráciában is vígan bekövetkezhet. Úgyhogy a Földlakók számára nincs (üdvözítő) megoldás.

OmanÉn a nők helyzete miatt vagyok ambivalens egy iszlám országgal kapcsolatban, bár ennek is több vetülete van, mert a Wikipedia szerint momentán három(!) női minisztere is van Ománnak, ami pl. Magyarország elé fényévnyi távolságra helyezi. Különösen, ha Nemzetvezető Orbán Felség fénysebességgel vezeti az országot visszafelé a múltba.

Hiába szabadok a nők az öltözködés tekintetében, ha lényegében ki vannak zárva a közéletből. Bármennyire is ösztökéli Omanlázadó természetemet egy (számomra értelmetlen) öltözködési szabály, mely a nőket lepedőkbe kényszeríti, de talán képes lennék kompromisszumra, ha a társadalmi élet döntéshozói közé fogadnának.

Bár lepedőügyben – a fotók és a beszámoló – tanúsága szerint majdnem egyenjogúság van: a férfiak is lepedőben járnak. De mégis van egy nagy különbség: természetesen valamikor a kezdetekben a férfiak nagyon ravaszul maguknak a fehér lepedőt, a nőknek pedig a feketét rendelték viseletnek. Hadd főjenek csak a nők a 40-50 fokban a fekete lepel alatt, miközben nyilván éjt nappallá téve folyamatosan mossák uraik fehér lepleit, hogy azok minden nap ragyogó tisztát vehessenek fel. (A beszámoló szerint azonban lassan, de észrevehetően a szigorú öltözködési szabályok már elkezdtek lazulni.)

Mindent összevetve: a világgá-menési listámra Ománt nem veszem fel.

Egyelőre.

__________________________
(1) A Wikipédiából is sokat megtudhatunk róla, bár a magyar változat eléggé a kezdetlegesség és pontatlanság stádiumában van: http://hu.wikipedia.org/wiki/Om%C3%A1n
Angolul tudóknak inkább a teljesebb tartalmú angol oldalt ajánlom: http://en.wikipedia.org/wiki/Oman

HVG – egy kapcsolat vége

Hosszú, tartós kapcsolat volt. Talán tíz éve is van már, hogy léterjött a kötelék. Kedveltem őt. Intellektuális örömöket adott.

De hát semmi sem tart örökké. Minden kapcsolatnak vége szakad egyszer. Az utolsó időkben már nem volt időm olvasni. Csak megjelöltem a címeket, hogy majd ezt vagy azt elolvasom, majd később, valamikor. De hát lehetetlenségre vállalkoztam, annyira sok és tömény a tartalom, hogy napi robot (munka, család)  mellett lehetetlen a heti adagokat mind elolvasni. És más irányokból is egyre több információ, olvasni, nézni, hallgatni való zúdul ma már az ember nyakába, hogy szinte leteperi.

Aztán, 2010-ben már nem volt kedvem olvasni. Semmit. Se nézni, se hallgatni. Megfogadtam, többé igyekszem mellőzni a  magyar médiát,  nem érdekel többé semmi, ami magyarországi. Amelyik ország hagyta magát hanyatt dönteni egy útszélien durva, a kirekesztés és gyűlölet politikáját 2002-ben nyíltan meghirdető, és azt nyolc éven át az újfasisztákkal munkamegosztásban magas szintre emelő, diktatórikus, az országot évtizedekkel, talán évszázadokkal a múltba visszafordító  politikai szervezet által, annak az országnak kényszerűségből, adminisztratíve lehetek állampolgára, kényszerűségből érdekelhetnek a napi életvitelhez nélkülözhetetlen dolgok, de magyar sajtó- és kulturális termékek nélkül tudok élni. Sőt, egészséges, mert egyébként nem győznék annyit enni, mint amennyit hánynom kellene mindattól, amit olvasok, hallok, látok.

És média nélkül is tudom, hogy mi folyik az országban, mint ahogy nyolc éven át is pontosan tudhatta, aki csak egy kicsit is nyitott szemmel és fülekkel járt-kelt. 2010 áprilisa óta egyetlen média se tud semmi olyat írni, mondani, mutatni, ami újdonság lehetne, amiről ne lehetett volna előre tudni, hogy meg fog történni. Hát akkor miért is fizetnék olyan “hírért”, amit már ismerek.

Másrészt hogyan is érdekelne bármely sajtótermék, hiszen a fent említett politikai erő kizárólagos felügyelete alatt van immár a teljes magyar média. Miért érdekelne bármi is, ami csakis az illegitim Fidesz teljhatalom engedélyével, jóváhagyásával, a tőle való félelemben jelenhet csak meg? A sajtó szabadsága már 2002 óta elveszőben volt (elsősorban maguk a médiamunkások hagyták odaveszni), mára csak beteljesedett. Csak az és csak úgy jelenhet meg, ami a Fidesz kedvére van. Ki kíváncsi ennyi Fidesz szócsőre? Abból egy is sok. Eddig is problémáim voltak a sajtó hitelességével (nem csak jobbról, de balról is), de most legfeljebb a pontos idő az, amit elhihetek. Bár ki tudja.

HVG: ilyen volt

Ilyen volt

HVG: ilyen lett

Ilyen lett

Ha mindez nem lenne elég, a HVG 2010 szeptemberében ismét külalakot váltott(*). Egyébként is utálom ezt a mai folytonos külalakváltoztató mániát, amikor is a külső fontosabb, mint a tartalom. Utálom, ha 1-3 évente átrendezik a rovatokat, átvariálják a szerkezetet, a rendszert, és újra kell tanulni, hogy mit hol találok meg. A HVG legutóbb 2006-ról 2007-re virradóra szabta át magát, már akkor is hezitáltam, hogy lemondjam-e. Az addigi szerkezet, borító sokkal jobban tetszett. Aztán valamennyire, kényszerűségből megbarátkoztam az új fazonnal. De a hab a tortán: 2010 őszén – csodák csodája – narancs színbe öltöztették. Ezzel a maradék bizonytalanságom is eltűnt.

Így aztán, alig vártam, hogy lejárjon az előfizetésem, és lőn: jó pár hónapja a HVG-vel is megtörtént a végleges szakítás. Igen ám, csakhogy a HVG nem igazán akart beletörődni az elvesztésembe, elkezdett levelekkel bombázni, hogy talán elfeledkeztem befizetni a pénzt, aztán meg hogy ugyan miért hagytam el őket, aztán meg hogy nem akarom-e őket mégis. Most pár napja ismét jelentkezett, egy kérdőívet is küldött, amelyben mindenféle kérdések vannak. Általában se szeretem a kérdőíveket. (A drága Fidesz féle mélynemzeti látványkérdőívek akkor miért is nyernék el kegyeimet?)

Utálom a kérdésekre előregyártott, manipulatív ízű válasz-variánsokat, melyek közül csak választani lehet. Hát most gondolj bele, Kedves Olvasóm, mindez a fenti problémám a kérdőívnek ugyan melyik rovatába lehetne begyömöszölhető?

Így aztán nincs más, mint hogy röviden csak annyit mondok: nem kedvelem a narancs színt.

________________________________
(1) A HVG hetilap archívumának oldalán szépen át lehet tekinteni a HVG borítójának a színváltozásait (is): http://hvg.hu/hetilap/archive

Csak merem remélni, hogy a HVG egyik nagy értéke továbbra is megmarad: a fantasztikusan elmés feliratok, címek, borítólap-képek.

Ragacsos post

Talán nem veszed észre, Kedves Olvasóm, ezért így explicite is jelzem: öles léptekkel hatolok a WP egyre mélyebb bugyraiba befelé. Egy újabb WP-hasznosságra derült világosság, melyet korábban még tudatlanságom jótékony homálya lepett. És mert úgy vélem, hogy a tudatlanság csak akkor szégyen, ha nincs is szándékunk kilépni ebből az állapotból, hát tudatlanságomat meg is osztottam az e-világgal: WP kínok 1.

Nos, immár tudom, hogy miért piros a post címe. Sőt, figyelmes szemlélőként azt is észrevehetjük, hogy egyéb tulajdonságok tekintetében is más, mint a többi: háttérszín és keret(*). Az ilyen postok a nyitó oldalra, annak is az elejére vannak “ragasztva”. Ez egy hasznos lehetőség: ha valamelyik szövegünket tartósan szem előtt akarjun hagyni, akkor ellátjuk a postot egy ragacsos (sticky) opcióval.

Pl. ha egy általános tájékoztatót, útmutatót, vagy egy felhívást egy közelgő eseményre kiragaszthatunk egyszerűen a nyitóoldal tetejére. Sőt, akárhányat is megenged a WP. Egyéb blogszolgáltatóknál ez csak a post publikálási dátumának “meghekkelésével”  oldható meg. Sajnos azonban itt a WP-nél is lehet némi töke a menyasszonynak: ha a sablon gyártója szépséghibákat hagy a ragacsos post stílusleírásában. Mint esetemben a zBench sablon a jobbszélen a távolságtartással nem törődik. Ezért nem elég a ragacsos gombot beklikkelnem, hanem még be kell a postba (a forráskódba) rakni egy ilyesmit is:

<div style="padding-right: 10px;" align="justify">

_____________________________
(*) Hogy az ilyen odaragasztott post hogy néz ki, az természetesen a blog-sablontól (WP-ben angolul: Theme) függ, melyet egy WP-készletből választhatunk. Ez a készlet elég sok előregyártott sablont tartalmaz, amely között alig lehet találni olyat, ami az én kényes ízlésemnek megfelel. És a végül kiválasztott sablont is szeretném még testreszabni, de ennek lehetősége sajnos nem része az ingyenes WP csomagnak. (A sablon nem biztos, hogy a legjobb elnevezés a “theme”-re, mert több mindenre is használják, de egyelőre nem jut eszembe pontosabb megfelelője.)

Mosogató

Kötelességemnek tartok helyreigazítást közzétenni. Beismerem a hibámat: elhamarkodottan ítélkeztem a WP post-szerkesztő eszközkészletét illetően. Feltűnően keveselltem a szerkesztőablak fölötti eszközkészletet, mely gombok formájában áll rendelkezésünkre. Ennek hangot is adtam egy korábbi postomban (WP kínok), nevezetesen a sorkizárást is hiányoltam éppen.

Ezúton tudatom a Kedves Olvasóval, hogy megvan a Sorkizárás Gombja! (Sőt: gombok!) Az történt ugyanis, hogy véletlenül (vagy kíváncsiságból?) mégis megnyomtam azt a fura gombot ott jobbszélen, amelyen a kis rajzocska azt sugallta nekem, hogy ez valami olyan extra dolgot nyújt, amire egyelőre, a bebútorozás és az első lépések idején biztosan nem lesz szükségem. Nem beszélve arról, Kedves Olvasóm, hogy a jobbszél nem egy kedvenc területem, talán tudat alatt is ódzkodtam megnyomni. És arról pláne nem beszélve, Kedves Olvasóm, hogy a gombra vezetve az egeremet a szövegbuborék azt mondja nekem, hogy: “Show/Hide Kitchen Sink(Alt+Shift+Z)” Ami szerény angol tudásom szerint konyhai mosogatót jelent, és hát mint azt talán tudod, Kedves Olvasóm, számomra sok van, mi riasztó, de a házimunkánál nincs semmi riasztóbb. (Jó, igazad van, Kedves Olvasóm, talán ez így nem teljesen igaz, de most a hatásfokozás egyik eszközével élek, mert talán így jobban átérzed, miről beszélek.) Na mármost  ki az a nő, aki még írás közben is mosogatni akarna? Hát persze, hogy nem volt affinitásom lenyomni a mosogató gombját ott jobbszélen.

Most azonban, hogy megnyomódott, kiderült, hogy a mosogató elnevezés csak valami huncutság volt, mert szemem elé tárult a finomabb formázást is lehetővé tévő, eddig hiányolt gombok csodás látványa:

Kitchen sink

Azóta már megtudtam egy másik fülön, hogy angolban a konyhai mosogatónak van egy átvitt jelentése is:

Vagyis valami olyasmi, mintha itt ez a második gombsor tk. csak valami fölösleges plusz lenne, de a WP olyan jóságos, hogy még ilyen kacatot is rendelkezésünkre bocsájt. Mindenesetre a mosogatóval való kapcsolat is csak férfineműeknek juthatott eszébe, akik számára többnyire valóban fölösleges berendezés a mosogató, mivel ők nemigen használják, mert erre cselédet tartanak (anya, nővér, feleség, barátnő).

Azt persze továbbra sem értem, hogy ha kézzel tettem bele a forráskódba a sorkizárási paramétert, akkor hol működött, hol nem. De lehetséges, hogy valamit eltévesztettem, ahogy az kézi műveleteknél gyakran megesik. De mostmár örüljünk, hogy egy harcolnivalóval kevesebb. A női cselédsorsra utaló gombnevet pedig talán elkerülhetem, ha a szerkesztő eszköz megjegyzi, hogy a második gombsort is mindig látni óhajtom.

( A soremeléses probléma továbbra is küzdés tárgya, egyelőre.)

Világvégek

A Népszava.com-ot böngészve(1) szembesültem az épp aktuális világvégével: 2011. május 21. greenwichi idő szerint délután hatkor esedékes, Harold Camping amerikai próféta szerint. Pontosabban ekkor csak valami “elragadtatás“-ra kerül sor(2), vagyis az igazán igazi hitűeket (kiválasztottakat?) az ő istenük magához ragadja a mennybe. Tehát ha környezetünkből netán hirtelen eltűntek emberek, és azóta se lehet tudni, hogy hol vannak, akkor nem kell aggódnunk: ők el vannak ragadtatva.

A igazi világvége csak 2011. októberében lesz, amikor aztán a maradék Földlakók is pikk-pakk eltűnnek. Vagy valami ilyesmi. Nem teljesen tudom követni az ilyen vallásos nyelvezetet, ezért nem tudom biztosan, hogy hova kerülnek a nem igazán igazak, de a vallások logikáját követve biztosan a pokolba, vagy valami ennek megfelelő helyre.

Némi érdekesség, hogy Camping május 21. után megjelent. Itt, a Földön, szokásos környezetében, vélhetően változatlan fizikai mivoltában. A Wikipedia szerint nem esett különösebben zavarba(3), némileg korrigálta korábbi próféciáját, hogy most csak “spirituális” végítélet volt (hogy ez mit jelent,  vannak-e konkrét jelei, arról nem találok infókat), no de majd októberben! Akkor aztán már biztosan jön a vég. Annak a gondolata természetesen fel sem merül benne, hogy esetleg mégis megtörtént az elragad(tat)ás, csak hát oly kevés igazán igazi hitű volt a Földön, hogy eltűnésük fel se tűnt. És talán maga Camping urat se tartotta elég igazi igaznak az ő ura, hogy magához ragadja.

Úgyhogy még semmi sem biztos, és minden lehetséges. (Ez egy materialista hitelv. Is.)

No de, ha valamiért mégse lenne végünk októberben se, akkor se csüggedjünk, hiszen mindjárt a következő évben  várható a menetrend szerinti következő: Gyurcsok József(4) meg nem nevezett informátoraira hivatkozva inti az  emberiséget, hogy 2012 második felében ékelődés következik be,  azaz valami égitest egyszerűen el fogja takarni előlünk az éltető napot. Ennek legalább van némi fizikai realitása és logikája. Valahol. Valamennyi. De mégse kell nagyon besz@rni, mert csak félévig fog tartani a mínusz 40-60 fokos sötétség, ezt a kis időt még féllábon is ki lehet bírni. És aki kibírja, az erősebb, ellenállóbb nemzedékek ősapja-ősanyja lehet. És akkor még nem is beszéltünk a maya naptárhoz kapcsolódó világvége téveszmékről(5), amelyek 2012.12.21.-ére hirdetik az ő világvégüket. Ez egy kicsit ütközik Gyurcsok ékelődős jóslatával, de 40-60 fokos hidegben akár megváltásnak is tekinthető egy kis igazi világvége.

Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon
Csak miriád virág szelíd sajkája leng:
Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.(6)

________________________________________
(1) 2011.05., Népszava.com, “világvége” cikksorozat: http://nepszava.com/?s=vil%C3%A1gv%C3%A9ge
Az egyik cikkben a náci birodalom és a világvége kapcsolatáról érdekes infókat találhatunk a “De miért hívták Ezeréves Birodalomnak?” kérdésre: Már csak 4 nap van hátra a világ végéig. És riasztó párhuzamot is vélhetünk felfedezni napjaink Magyarországával:

Míg a másfél évtizedig létezett weimari köztársaságot a náci rend afféle történelmi elkorcsosulásnak tartotta, és még csak nevén nevezni sem volt hajlandó – következetesen Systemnek, „Rendszernek” hívták ezt az időszakot –, addig a Harmadik Birodalomban maga a Szentlélek testesült volna meg.

(2)  2011.05.21., szombat 02:00, Index.hu, bulvár:  Szombat az elragadtatás napja: http://index.hu/bulvar/2011/05/21/szombat_az_elragadtatas_napja/
Akinek türelme van hozzá, magyar nyelven is meghallgathatja a Family Radio releváns evangelizációját: http://worldwide.familyradio.org/hu/literature/jd/hu_jd.mp3

(3) Harold Camping, Wikipedia (angol): http://en.wikipedia.org/wiki/Harold_Camping

(4) 2011.05.28. 10:57, Velvet.hu: Gyurcsok József szerint 2012 októberében megáll az élet: http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2011/05/28/gyurcsok_jozsef_szerint_2012_oktobereben_megall_az_elet/
Gyurcsok Józsefről rég hallottam, pedig pár alkalommal ámultam emlékezetes szereplésén a valamikori BudapestTV-ben, ahogy néz hosszan, némán bele a kamerába, amit ő, és a könnyen befolyásolható emberek távgyógyításnak neveztek – azért az nem volt semmi.

(5) Wikipedia: Maya calender(angol): http://en.wikipedia.org/wiki/Maya_calendar

(6) Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz

Az első

No, végre. Megszültem első valódi WP blogcikkemet (magyarul: post).

Ne hidd Kedves Olvasóm, hogy egy blogger, ha a szöveget megírta, már elégedetten hátra is dőlhet. A blogger több, mint egy hagyományos cikkíró. A blogger a blogszolgáltató eszközeivel, anomáliáival is megküzd derekasan, egyszerűbben szólva: vért izzad.

A bloggernek a szavakba öntött gondolathalmaza még messze van a készterméktől. A formázás legalább annyira a mondanivaló része, mint a szavak. Egy tagolatlan, ömlesztett szöveget a mai rohanó kor rohanó netpolgárai nem fognak elolvasni.

A mai rohanó kor rohanó netpolgára előbb ugyanis csak pásztázza, belenéz az első, az utolsó bekezdésbe, esetleg a közbensőkbe, 1-2 kulcsszót keresve, ami alapján megítélheti, hogy érdemes-e elejétől végig, “hagyományosan” elolvasnia. De ha egy böszme hosszú szöveg tagolatlanul, ömlesztve tárul a szeme elé, akkor gyorsan tovább áll, nincs neki ideje abban kulcsszavakat bogarásznia.

A tagoláson (=bekezdésrekre bontáson) kívül a kiemelések (vastagon, dőlten szedett szavak, mondatok) ugyanezt a célt szolgálják: a gyors áttekintés lehetőségét. Tulajdonképpen a blogger az olvasónak így készen tálalja a kulcsszavakat.

A többi eszköz (linkek, képek, stb) már csak további segítséget jelenthetnek, plusz információkat, esetleg esztétikai élményt. És ezek se mellékesek azért.

A blogger több, mint író. A blogger szerkesztő, komponista is: a szöveget olyan formába önti, olyan elemekkel dúsítja, melyek a mondanivalót szolgálják, lehetőleg további (vizuális) értéket adnak hozzá.

Ha igaz, az első valódi WP cikkemet sikerült a fentiek szellemében belepofoznom a WP által nyújtott, kissé szűkös korlátok közé. Csak merem remélni, hogy a WP nem fog tovább (később, újra) kibabrálni velem, és a cikk a  jelenlegi formáját mindaddig megtartja, amíg én (is) akarom.

Most már mondhatom, hogy WP-szüzességem elvétetett. Csak a kerítőn, a Népszava.com-on múlik, hogy kapcsolatunk mennyire lesz tartós 🙂

Leves

Háttérrádiózom. Miközben takarítok. (Magamnak, mert senki cselédje nem vagyok. Hálistennek.)
Igen, mostmár megengedhetem magamnak a luxust. Hogy pl. takarítok.
Amióta az illegitim fidesz uralom beköszöntött (Magyarország ezt akarta, megkapta), már nincs értelme tüntetésekre járni. Se.
És a ballibes verbálmaszurbációkra. Se.

Takarítani se rossz dolog. Bár utálom. Mint minden házimunkát. Férfiolvasóimnak nyilván gőze sincs, miről beszélek: a háztartási munka a legkevésbé produktív munka. Csak egy mókuskerék. Amikor azt hiszed, hogy befejezted, már kezdheted is elölről. Vannak nők, akik ezt szeretik. Hát istenem. Nem vagyunk egyformák.

Azt értem, hogy a férfiak miért szeretik. Hogy a nő (feleség, anya, nővér, barátnő) takarítson utánuk. Helyettük. Hogy addig ők valami magasztosabb dolgokkal foglalkozhassanak. Politika, tudomány, szakma… És hogy ez tartósan így maradhasson, hát jól megideologizálják: a női lét attribútuma a cselédgén. A nő attól , hogy a Férfit kiszolgálja: főz, mos, vasal, takarít, gyerekeket ellát, és kurva. (Házasság? Mi lenne más: egy üzlet. A férfi házassággal fizet a szexért, a nõ szexszel fizet a házasságért… ) Tehetik: a befolyásolás (média, politika, oktatás) minden eszköze a kezükben van. Az illegitim fidesz uralom idején még inkább. Amikor a társadalmat öles léptekkel vezetik visszafelé. A harmincas évekbe. Amikor asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség.(1) Magyarország egyébként is egy macsó társadalom, különösen a “rendszerváltás” óta. És 2010 tavasza óta egyre macsóbb. Megfigyelted-e Kedves Olvasóm, hogy a diktatórikus, fasisztoid társadalmak vezérei, az őket kiszolgáló stáb kulcsszereplői mind férfiak?

No de kanyarodjunk vissza az eredeti témához: a probléma az, hogy a koszt még jobban utálom. És ha a takarítás áldozatát kell meghoznom a tisztaságért, hát legyen.

De mert valamiért egy ideje nem szeretem a csendet se, hát mindig szól valamilyen rádiócsatorna a háttérben. Az illegitim fidesz uralom beköszönte óta nem nagy a választék. Minden médiát az illegitim fidesz kormány vezérel. Valamikor, még a fidesz előtti időkben is már olyan rádiócsatornát kerestem, ahol a legkevesebb a duma. Már rég rájöttem, hogy a médiában a szövegelések csak porhintésnek, az istenadta kómában tartására jók. Hosszas keresgélés után találtam meg a SztárFM rádiót, ahol úgy tűnt, a legkevesebbet szövegelnek. Évekig volt a háttérrádióm. Bár az utolsó időkben kicsit ők is többet kezdtek szövegelni és infantilizálódni – a kor követelményeinek megfelelően. Aztán most, 2011. január 30.-án az illegitim fidesz teljhatalom ezt is kihúzta alólam(2).

Bár megfogadtam a 2010 áprilisi választások után, hogy semmilyen magyar médiát nem olvasok, nem nézek, nem hallgatok, de kicsiny rádióm nem képes külföldi adókat befogni (ez még az illegitim fidesz hatalom előtt is így volt, ebben – kivételesen – nem feltétlen a fidesz keze van).  Persze, hallgathatnék magnót/mp3-at is, de a lejátszólista mégis csak egy véges, fix készlet, valahogy jobban szeretem az előre nem kiszámítható dolgokat, és hát a rövidhíreket se árt, ha hallom, még ha a hitelesség tökéletesen kérdéses is. A lényeg az, hogy a SztárFM óta többnyire a Juventusra van állítva a háttérrádióm, amit utálok, de a többihez képest tán valamivel kevésbé. (Ha ezt a posztomat valami véletlen folytán a fidesz-jobbikos titkosszolgák elcsípnék, a Juventus dolgozói bocsássanak meg nekem, ha a munkahelyük a közeljövőben megszűnne.)

Nem tudom, megfigyelted-e Kedves Olvasóm, hogy a reggeli időszakban, vagyis úgy 7-10 (am) között a legtöbb magyar rádiócsatorna verbálmaszturbál, infantilizáló stílusban hányja a szót, vulbártémákat geil vulbárstílusban nyomat? Amikor a bérrabszolgáknak nem lenne fontos más, csak a pontos idő, az időjárás, az aktuális közlekedési viszonyok, valami folyamatos, jó kis zene közben, ehelyett az infantilizáló magyar rádiócsatornák holmi hülye horoszpókokat, szexuális baromságokat nyomatnak az éterbe? Néha beolvassák Nemzetvezető Orbán őfelsége még hülyébb üzeneteit, ami természetesen a Magyar Emberekhez, a Hazához szólnak, amely természetesen immár nincs  ellenzékben… No de hát a Nemzet Pénze (idegenszívűeké inkluzíve) természetesen nem jön rosszul ezeknek a csatornáknak se ugyebár…

No de kanyarodjunk vissza az eredeti témához: szóval megüti a fülemet az un. kívánságműsor keretében egy – állíEldobom az agyamattólagos – betelefonáló szövege: “a feleségemnek kérem ezt a számot, aki most a konyhában nekem főzi a levest“. Azonnal eldobom az agyamat. (A törlőrongyot nem, arra most nagyobb szükségem van.) A telefonáló – mint azt bizonyára kitaláltad, Kedves Olvasóm – férfi. A telefont fogadó médiamunkás – mi sem természetesebb – férfi. És mindegyikőjüknek – mi sem természetesebb – nyilvánvaló, hogy “a zasszony” a konyhában van, aki “a zembernek” főzi a levest. A műsorvezetőnek (aki férfi) eszébe nem jut megkérdeznie, hogy “uram, és Ön? Ön mit csinál eközben a feleségének? A családnak?” Tökéletes sztereotípia-erősítő momentum. A női cseléd a konyhában főzi a levest a ház urának. Aki legrosszabb esetben csak tesped a tévé előtt, legjobb esetben valami (természetesen magasabb rendű) férfimunkával  van elfoglalva.

Mielőtt sikerült volna a magyar társadalomnak egy felsőbb szintre kerülnie, az illegitim fidesz hatalom máris visszafelé vezeti az istenadta magyar népet – minimum évtizedekkel. Csak remélni tudom, hogy nem évszázadokkal. Még az iszlám országok is le fognak körözni bennünket egyenjogúság tekintetében. Is.

És Magyarország nem is érdemel mást.
Se.

__________________________________
(1) Igen, Kedves Olvasóm, tudok róla, hogy ezt a szlogent egy  másik diktatúrához köti  a népi legenda (~Rákosi korszak /1953): csili.hu: Ratkó Anna, http://www.csili.hu/index.php?m=lexikon&id=17 (Hogy ez a cikk mikor íródott, arról a honlap teljes bizonytalanságban tartja olvasóját. Pedig nagyon nem mindegy pláne manapság, amikor /ismét/ divatba jött a történelem átírása /oda-vissza/. De talán a cikk alatt megadott forrás választ adhat, ám e kutatómunka momentán meghaladja erőforrásaimat, és szorosan nem is tartozik a tárgyhoz. Ezért kivételesen ezt a feladatot most rád hárítom, Kedves Olvasóm.) De mert tudat alatt (és fölött) azt is hiszem, hogy a diktatúrák alappillérei, mozgatóerői azonosak, bármelyik színt is festik magukra, hát valahogy mindig a náci idők kapcsán jut  eszembe. Talán mert ott is volt valami hasonlóról szó, némileg más ideológiai körettel.

(2) Csak gondolom, hogy a fidesz keze van a dologban, hiszen a SztárFM hallgatóközönsége (és talán a dolgozógárdája, netán a tulajdonosa?) a magamfajta, korosabb ballibes nép soraiból került ki.

WP kínok 1.

Magyarország szélsőjobbos
Fogalmam nincs, miért piros némelyik post címe, a másik meg miért nem piros.
És hogy néz ez ki? Jobb oldalon miért nincs egy kis távolságtartás a szöveg és a határ (magyarul: border) között? Baloldalon tudja tartani a távolságot, jobboldalon meg nem? Hm. A WP tudja, hogy magyarországi felhasználó esetében a jobb oldalon nem kell távolságot tartani??? Hát, mit is mondhatnék…

Nincs mentség Magyarország számára, az biztos.

Cseszd meg. Ezt kell berakni, oszt jó napot:

<div style="padding-right: 10px;" align="justify">

Legalábbis amíg a WP másképp nem gondolja.

Uramisten, amíg ezt a megjelenítést ki nem izzadtam…. hát, kedves Népszava.com, megfizetem az árát, ha netán befogadsz.
Mondjuk azt se értem, hogy momentán az első post miért van spéci formázott dobozban, a többi miért nem. De hát miért is kellene mindent értenie egy mezítlábas bloggernek, nemde, kedves Népszava.com?

Hehe. Most meg szétesett a jobbsáv. Magyarországot tekintve, ennek még örülni is lehetne. No de nem az én WP blogomban. Hogy miért esett szét speciel a blognaptáram, egyelőre gőzöm nincs:

Már közeleg a megfelelő formázás az első igazi postomnál, de a soremelés még mindig nem megy át. Ó jaj! Milyen trükköt kell kieszelnem a drága WP kedvére?

A soremelést egyszerűen lenyeli a drága WP.  Egyeseket. Másokat meg megtartja. Ne tudd meg, kedves Népszava.com, mennyire vért izzadok ezzel a WP szolgáltatással. A magamfajta azt hihetné, hogy Magyarország van elmaradva a webfejlesztés terén. Ah, pedig dehogy. A “fejlett” nyugati világban éppoly gagyi minden, mint Hunniában. Sőt.

WP kínok

Egyszerűen hihetetlen. A WP nem tudja kezelni a sorkizárást(*) és a soremelést.
Online publikálásnál a mondanivaló része a szövegformázás. A tartalom és forma összhangjának a megvalósítása.
És most itt – a blog.hu, a nolblog.hu, a kapcsolat.hu után – egy újabb kínlódásban lehet részem. Itt még csak egy gomb sincs a sorkizárásra. Hihetetlen. De a html kódba is hiába írom bele. A WP magasról sz@rik rá. Cseszd meg, WP. Kizárólag a Nészava.com miatt küzdök veled. Különben már rég itt hagytalak volna, a blogspot.com még mindig jobb nálad.
_______________________
(*) Helyreigazítás: Mosogató
%d blogger ezt szereti: