eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Magánszám / Hollán utcai flashmob III.

masks2008.04.07. (*) Ahol a magán(y)ügy és a közügy összeér: a kamera két oldalán.

Ácsorgunk, ácsorgunk rendületlenül, dacára a felszólításnak szánt szövegeknek, hogy most mi itten nem vagyunk bejelentve, mint demonstráló tömeg, hát oszolni kéne. Hát, én ehhez nem tudok szólni, tekintettel arra, hogy gőzöm nincs, ki és hogyan kezdte el szervezni. Hihető – a jelek erre vallanak – mi csak úgy spontán gyülekeztünk és ezt azóta is tesszük. (Mi is lehet a spontán gyülekezésre vonatkozó törvénnyel?)

Egyébként akár mozielőadásra is várhatnánk itt a mozi előtt – egy nagyon menő filmre, amire ilyen nagy a kereslet. Pláne, hogy a tömegben filmrendezők és egyéb hivatásos és amatőr kultúremberek is vannak szép számmal.

Így aztán állunk, nézgelődünk és csevegünk. Nem beszélve arról, hogy még mindig sehol az “előadás díszvendége”, a “fekete sereg”. (Fekete országot rémálmodom én.) Lehet, hogy csak arra vár pár méterrel odébb, hogy szabad legyen a pálya. Pl. egy újabb molotov koktélozáshoz. Így aztán állunk, esetleg téblábolunk egy helyben rendületlenül: őrzők vagyunk, vigyázunk a strázsán.

Egyszer csak előttem terem két fiatal fiú (bocsánat, ha netán olvasnának: mondhatnék férfit is, de hát az évszámaim felől nézve mégis inkább fiúknak látom őket), egyik kezében kis filmkamera. Egy pillanatig nem gondolok semmi rosszra, talán valami infót kérnek tőlem: ugyan mondanám már meg, hogy mire ez a nagy tömeg, mi történt, meg hogy egyáltalán. Aztán nagyon udvariasan bemutatkoznak: az Indextől vannak, és most kérdezni szeretnének tőlem ezt meg azt, amit ők felvennének. Az Index számára. Nincs idő alaposabban átgondolnom, de hát mi titkolnivalóm lehetne, ennyi kamera közül már akárhány rögzíthetett amúgy is. Jó, tessék. Kérdezzen.

[Azt ugyan nem egészen látom át, hogy ehhez minek feltétlenül két ember. Még ha az egyik tartaná a mikrofont, vagy mondjuk jegyzetelne, a másik meg a kamerát… Persze én ehhez nem értek. Viszont sehol se látom a sminkest, esetleg a fodrászt, öltöztetőt, ilyesmit. Még egy súgó se ártana. Hogy lehet csak így natúr rástartolni egy emberre? Nem is értem, miért szúrtak ki, mikor annyi ember van itt, pláne fiatalok. Lám: engem, ha riporter lettem volna, a fiatalok izgattak volna inkább, hogy miért is vannak itt. Merthogy őket lehet leginkább nélkülözni ilyen rendezvényeken – azon a kevésen, ami egyáltalán van.]

És kérdez: ugyan mondanám már meg, hogy mire is ez a nagy tömeg, mit történt, meg hogy egyáltalán. (A másik meg szinte a számba dugja az egész kamerát, és igazán ez zavar – mindig is szerettem távolságot tartani. Így aztán nem is tudok a kamerába nézni, pedig úgy kéne – de nincs meg a kellő látótávolság, bandzsítással meg ne rontsam a rólam alkotott képet. Meg a szememet. Ha még lehet egyáltalán. ) Épp elkezdeném mondani, amit nyilván ők is, én is, és mindenki tud már a hírekből: tk. az előzményeket – hiszen valahol el kell kezdeni a mondókát. De valami gixer van a kamerával – tán nincs bekapcsolva🙂 – egy kis technikai igazítás, és újra: csapó. Újrakezdjük a “jelenetet”, ismét a kérdés, majd a választ kezdem megint. [Halványan meglegyint a sejtés: milyen érzés lehet egy filmforgatáson egy szereplőnek folyvást újrakezdenie egy szöveget.]

No egy szó, mint száz, próbáltam valamennyire épkézláb gondolatokat valamennyire épkézláb szavakba önteni. Nem vagyok gyakorlott kamera-alany (mint pl. tomcat), mondhatnám azt is, ha nagyzolni akarnék: ez az első “interjúm”🙂 Aztán újabb kérdés: mit gondolok tomcatről. Na, jótól kérdi. Mondom, amit már régóta hiszek: Tendencia. (És a történések csak tovább erősítik e hitemet.)

Összességében (egy introvertálttól meglepő módon) elég sokat beszélek – ebből jó esetben ha töredéket hasznosítanak. Talán lesz benne használható részlet.

Miután kikapcsolták a kamerát, már fesztelenebb vagyok. Mivel még nem mentek odébb, hangosan tépelődök: hát nem tudom, a nyilvánosság miatt nem kell-e majd ezután félnem? Hiszen hallok innen-onnan fenyegetésekről. Mondják: ugyan, nem kell aggódni. Naja. Nem az ő arcuk kerül ki az Indexre. Meg mégiscsak felvetem: miért is rakták ennyire az arcomba a kamerát, hogy majd bekaptam. Logikus válasz: a mikrofon miatt, ami a kamerával egybeszabott. [Hát igen, igen, majd jól el lesz torzulva a képem egy ilyen közeli felvételen. Bár, ha belegondolok, így legalább a kamerára lehet fogni azt is, ami pedig nem is miatta van🙂 Meg hát hogyan fogok kinézni ilyen nyúzottan, egy napi robot végén, kialvatlanul? Ha tudom, előbb elmegyek fodrászhoz, kozmetikushoz, plasztikai sebészhez, meg ilyesmi…]

Magamban azon is töprengek, hogy nem igazítják-e hozzá az arcomhoz a szöveget is: nem torzítják-e el azt is. Hiszen lehet úgy összevágni, hogy nem az jön ki belőle, amit mondtam. Az Indexszel kapcsolatban (is) vannak fenntartásaim.

Meg se merem keresni, nézni a cikket, a videót – aggódom, mi lett belőle(m).

No persze, itt nem az én személyem a fontos, vasorrú bábaként is vállalnám az arcom, mert sokkal-sokkal fontosabbról van szó: a jövőnkről, gyerekeink, unokáink, az ország jövőjéről.

Igazán a lényeget nem mondtam, de hát mindig utólag jutnak az ember eszébe a legjobb mondatok. Hogy miért is vagyunk itt. Persze: mindenki tudja, ők is, és tudom, hogy tudják, nyilván tudja majd a cikk olvasója, a videó nézője is. De nem ártott volna mondani – minden eshetőségre (bár nem biztos, hogy benne hagyták volna, de mégis): ha az egész törvényes intézményrendszer, a jogszolgáltatás (rendőrségtől kezdve a bíróságig) a szélsőjobbos, ordas eszmék újjászületését támogatja – még ha akár indirekt, implicit, hallgatólagos módon is* (bűnösök közt cinkos, aki néma) egymás után sorolhatjuk a példákat rá – akkor mit lehet mást tenni, mint “jogellenesen(?)” gyülekezni, tiltakozni – “őrizni” valamit, amit másképp nem lehet.

Nem lehet?

_____________________________________________________________

* Hiszen vannak megfelelő törvények, csak épp nem óhajtják őket alkalmazni, kellően értelmezni a Jogszolgáltatás Istenei. (A köznyugalom elleni bűncselekmények, 268. § – 273. §, jogiforum.hu)

_____________________________________________________________
Kapcsolódó postok:

(*) Ez az írás egy régi blogomban jelent meg, mely már nem található meg a Web-en, mivel az akkori blogszolgáltatók, a Kapcsolat.hu gazdái a website legutolsó (és egyben sokadik) inkompatibilis átalakítása során nem tartották fontosnak, hogy a felhasználók által több éven át feltöltött gazdag, sőt magas információ- és dokumentumértékű tartalmakat legalább archivált állapotban az e-utókor számára továbbra is elérhetővé tegyék.

Szerencsére abban az időben már eljutottam a politikai tájékozottságom olyan szintjére, hogy ne bízzak meg azokban, akiket korábban, politikai szüzességem idején, balga fejjel a “mieinknek” hittem, ezért a postjaim nagy részét rendszeresen elmentettem (esetleg egy másik helyen vezetett blogomban is publikáltam a klónját.) Így lehetőségem van a sok évvel korábban született gondolataimat ill. az összegyűjtött információkat megmenteni az e-nyészettől. És mert ezek a régi mondanivalóim sok év távlatából is aktuálisak, sőt egyre inkább, ezért úgy döntöttem, e blogomban nyitok egy archívumot, és abban újra publikálom őket – az eredeti publikálás időpontját megőrizve. Egyúttal magam számára is érdekes megfigyelni, hogy az évek során hogyan változott meg a stílusom.

Mivel azóta a kedvezőtlen magyarországi társadalmi-politika folyamatok tartósan olyan irányba haladnak, hogy már nem tanácsos valós, ill. kapcsolati háló felderítésére alkalmas nickneveket, sem linkeket publikus felületen megjelentetni, ezért a post szövegében az ilyen neveket kicseréltem, ill. a linkeket megszüntettem, és leszürkített színnel jelöltem. Egyéb vonatkozásban a szöveg mindenben egyező az eredetivel, a nem személyes kapcsolatra utaló linkeket megtartottam még akkor is, ha már a weboldalt kihúzták alóluk. Természetesen az adatgyűjtő-felderítő – fizetett vagy hobbi-ügynökök – számára még így is tartalmazhat olyan infókat, melyek a munkájukhoz hasznosak lehetnek. De legalább dolgozzanak meg érte. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

2 responses to “Magánszám / Hollán utcai flashmob III.

  1. Visszajelzés:Mennem kellett / Hollán utcai flashmob I. | eVitae

  2. Visszajelzés:Sokan voltunk / Hollán utcai flashmob II. | eVitae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: