eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Sokan voltunk / Hollán utcai flashmob II.

masks2008.04.07. (*) Végre, végre, végre! A szememnek is alig hiszek! Lehetséges? Hogy ennyien vagyunk, “mifajtánk”? Ó, mióta vártam, vágytam már rá, sírtam – haragudtam érte!

A Egond úgy tesz, mint aki örül nekem, én tényleg🙂

Kérdez egy butaságot: mi dolgom erre. Én egy másik butasággal felelek: kéremszépen, én ellentüntetni jöttem. És keresem az ellentüntetőket. De talán ketten már leszünk. (Akkor még nem láttam be a Hollán utcába).

Sőt, előkerül Ereske. Pár pillanatra. De addigra már hihetetlen látvány tárult a szemem elé. Ó istenem! Álmodom. (Ennek van is realitása, mert keveset aludtam az éjjel.) Mindegy: ha álom is, de szép. A Hollánba már be se lehet menni, ahol a trolik fordulnak, a kereszteződésben sok-sok ember, és igen, akármilyen álomszerű, de mégis valóság: Mindannyian “mifajtánk”. Korábbról már ismert arcok, néhány “híres ember” is feltűnik itt-ott. Némelyiknél nem tudom a nevet az arccal párosítani, de mindegy. Látom Rózsa Pétert, Buda Pétert, egy rém csapzott őszes-hosszú hajú híres embernek látszó emberkét nyüzsizni, kiderül, ő Dettre Gábor filmrendező. (De az arca, tekintete, tiszta, rendezett – mintegy a hajának ellenpólusaként.) De látok mindenféle embert: időset, fiatalt, férfit, nőt vegyesen, de közös dolog sugárzik belőlük: az összefogás ereje, igazságuk hite, bátor elszánásuk, szavakkal nem is megfogható [jaj, a fotómasinám, jaj de kár hogy nincs a kezemben!], egyszerűen el se hiszem ezt az egészet, ha nem látom.

Nyilak, gárdások sehol. Nem mintha hiányzana. Próbálom érteni a helyzetet: az a tömeg (igen! végre tömeg!) összezárva (alig lehet bárhova is lépni, a járda tele, az úttest tele, pedig hát a trolinak járnia kéne – a rendőrök ezt próbálják lehetővé tenni úgy-ahogy), egyszerűen fizikai mivoltában teszi lehetetlenné, hogy oda nyilak-gárdások bejussanak. Megpróbálniuk is reménytelen. Csak nem az a maroknyi fekete sereg van, amit a Jászain láttam? Hát az nem sok. Ne is legyen.

Tovább próbálkozom tájékozódni, hogy most akkor mi van, mi lesz. Végre megtudom a jegyiroda helyét (az Odeon Lloyd mozival szemben) – alig látszik a tömegtől. Hát mindegy. A lényeg: itt vagyok. A tömeg része. Nem szeretem a tömeget. Egyébként. De hát ez más. Amikor ennyi ember azért préselődik ide, mert ugyanazt hiszi, vallja, akarja… és valami még érződik a levegőben. Valami olyasféle, mintha valaki sokáig nem tudna, nem akarna, nem merne kimenni a napfényre, aztán egyszer csak mégis kilép, és ráadásul nem egyedül, nem is ketten, hanem sokan, nagyon sokan – valami megkönnyebbülés, felszabadultság, hogy végre, végre megtettük az első lépést!

Igen, egyszerűen, röviden: sokan voltunk.

Azt azért nem mondanám, hogy elegen.

Ilyen ügyért kiállók soha nem lehetnek elegen.

Csak többen. Még többen.

Még, még, még!

_____________________________________________________________
Kapcsolódó postok:

(*) Ez az írás egy régi blogomban jelent meg, mely már nem található meg a Web-en, mivel az akkori blogszolgáltatók, a Kapcsolat.hu gazdái a website legutolsó (és egyben sokadik) inkompatibilis átalakítása során nem tartották fontosnak, hogy a felhasználók által több éven át feltöltött gazdag, sőt magas információ- és dokumentumértékű tartalmakat legalább archivált állapotban az e-utókor számára továbbra is elérhetővé tegyék.

Szerencsére abban az időben már eljutottam a politikai tájékozottságom olyan szintjére, hogy ne bízzak meg azokban, akiket korábban, politikai szüzességem idején, balga fejjel a “mieinknek” hittem, ezért a postjaim nagy részét rendszeresen elmentettem (esetleg egy másik helyen vezetett blogomban is publikáltam a klónját.) Így lehetőségem van a sok évvel korábban született gondolataimat ill. az összegyűjtött információkat megmenteni az e-nyészettől. És mert ezek a régi mondanivalóim sok év távlatából is aktuálisak, sőt egyre inkább, ezért úgy döntöttem, e blogomban nyitok egy archívumot, és abban újra publikálom őket – az eredeti publikálás időpontját megőrizve. Egyúttal magam számára is érdekes megfigyelni, hogy az évek során hogyan változott meg a stílusom.

Mivel azóta a kedvezőtlen magyarországi társadalmi-politika folyamatok tartósan olyan irányba haladnak, hogy már nem tanácsos valós, ill. kapcsolati háló felderítésére alkalmas nickneveket, sem linkeket publikus felületen megjelentetni, ezért a post szövegében az ilyen neveket kicseréltem, ill. a linkeket megszüntettem, és leszürkített színnel jelöltem. Egyéb vonatkozásban a szöveg mindenben egyező az eredetivel, a nem személyes kapcsolatra utaló linkeket megtartottam még akkor is, ha már a weboldalt kihúzták alóluk. Természetesen az adatgyűjtő-felderítő – fizetett vagy hobbi-ügynökök – számára még így is tartalmazhat olyan infókat, melyek a munkájukhoz hasznosak lehetnek. De legalább dolgozzanak meg érte. Nem igaz, Kedves Olvasóm?

2 responses to “Sokan voltunk / Hollán utcai flashmob II.

  1. Visszajelzés:Mennem kellett / Hollán utcai flashmob I. | eVitae

  2. Visszajelzés:Magánszám / Hollán utcai flashmob III. | eVitae

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: