Cirque du Soleil’s Grand Chapiteau in Barcelona

.

Jobb, ha Kedves Olvasóm, Te magad nézel-hallgatsz bele az előadásba,
mert szavakkal a megtapasztalt élmény nem elmondható:

[http://youtu.be/eB8kSKyeIz4] Alegria by Cirque du Soleil – Official Trailer

(Italiano) Alegría Come un lampo di vita Alegría Come un pazzo gridar Alegría Del delittuoso grido Bella rugente pena, seren Come la rabbia di amar Alegría Come un assalto di gioia . (English) Alegría I see a spark of life shining Alegría I hear a young minstrel sing Alegría Beautiful roaring scream Of joy and sorrow, so extreme There is a love in me raging Alegría A joyous, magical feeling . (Italiano) Alegría Come un lampo di vita Alegría Come un pazzo gridar Alegría Del delittuoso grido Bella rugente pena, seren Come la rabbia di amar Alegría Come un assalto di gioia Del delittuoso grido Bella rugente pena, seren Come la rabbia di amar Alegría Come un assalto di gioia . (Español) Alegría Como la luz de la vida Alegría Como un payaso que grita Alegría Del estupendo grito De la tristeza loca, serena Como la rabia de amar Alegría Como un asalto de felicidad Del estupendo grito De la tristeza loca, serena Como la rabia de amar Alegría Como un asalto de felicidad . (English) There is a love in me raging Alegría A joyous, magical feeling . [Cirque du Soleil - Alegría (with lyrics) Song by Francesca Gagnon: http://youtu.be/ZWCs1iyhu68]

.

Elsőként(2008-ban) a Delírium nyűgözött le. Arról, akkor, áradoztam is egyet a politikai okokból azóta elhagyott blogomban⁽²⁾.

Másodjára(2010) a Saltimbanco előadásuk segített legalább pár órára elfeledtetni azt a sokkot, amit a néhány hónappal korábbi  felismerés okozott, hogy  milyen országban is élek.

És most az Alegría⁽³⁾ előadásuk hozott üde, friss levegőt. És reményt, hogy lehetnek olyan országok, ahol élni inkább érdemes. Sőt, tán meghalni  is. (Az együttes székhelye Kanada.) Ennek az előadásnak még érdekessége volt, hogy az elején felhívták a figyelmünket, hogy ha valami rendkívüli esemény miatt  a csarnokot ki kéne üríteni az előadás közben, akkor hogyan is “ürüljünk”. Talán csak nem valami magyarországi speciális instrukció? Lehet, hogy ők is tudják, milyen országba jöttek? Ezenkívül előadás közben feltűnt, hogy most mintha a férfi előadók és -mutatványok domináltak volna.  Bár a maszkok és a kosztümök gyakran elfedték a szereplő nemi hovatartozását, de az akrobatikus műsorszámok főleg a férfierőre épültek.

Mindenesetre a három közül a Delírium jelentette a csúcsélményt. Sajnos a Wikipedia táblázata⁽¹⁾ (és a társulat honlapja) szerint ezt az előadást már levették a műsorról. Lám, milyen szerencsém van, hogy én még láthattam.

Egy másik részlet a mostani előadásból -
angolul értők figyelmébe ajánlom az első 30 másodpercben a képkockákon megjelenő szöveget.

[http://youtu.be/fllDB3FK7pI] Cirque du Soleil – Alegria

_______________________________________________________
(1) Wikipeida: Cirque du Soleil:

• http://hu.wikipedia.org/wiki/Cirque_du_Soleil
  

  A Cirque du Soleil (francia, jelentése: A Nap Cirkusza) egy montreali székhelyű cirkusz, melyet az tesz egyedülállóvá, hogy nem folyamodik állatszámokhoz, viszont nagyban támaszkodik mozgásművészek és akrobaták munkájára.

  Ha ezt a magyarítást összehasonlítjuk a (talán eredeti) angol oldallal, és nem csak formálisan, hanem tartalmilag is korrekten akarjuk átadni az infókat a netpolgár számára, akkor a a magyar “cirkusz” szó nem igazán releváns megnevezés, mert bár cirkuszi elemeket tartalmaznak az előadások, de csak ami az akrobatikát, ill. esetleg az “utazó” jellegét illeti, de egyébként magyar értelemben nem cirkusznak nevezhető. Azt gondolom, hogy a Cirque du Soleil nem csak egy társulat, hanem maga az a műfaj is, amit megteremtett.

• http://en.wikipedia.org/wiki/Cirque_du_Soleil
  

  Cirque du Soleil (English pronunciation: /ˈsɪərk duː soʊˈleɪ/, “Circus of the Sun”), is a Canadian entertainment company, self-described as a “dramatic mix of circus arts and street entertainment.” Based in Montreal, Quebec, Canada, and located in the inner-city area of Saint-Michel, it was founded in Baie-Saint-Paul in 1984 by two former street performers, Guy Laliberté and Daniel Gauthier.

   

(2) http://e-vita.blog.hu/2008/03/02/delirium_2 (Ahogy látom, a post néhány linkje alól már “kiment” a webtartalom, “hála” az ottani “webfejlesztők” inkompatibilitási “elvének”.)

(3) A társulat hivatalos webhelyein sok-sok videoklip segíthet Téged is, Kedves Olvasóm, megízlelni a Csodát (világnyelveken értő Kedves Olvasóm sok-sok autentikus infót is talál, a többi Kedves Olvasóm pedig  szánja rá magát világnyelv tanulására):

http://www.cirquedusoleil.com/en/shows/alegria/default.aspx
http://www.cirquedusoleil.com/en/home.aspx#/en/home/multimedias/videos/alegria.aspx
http://www.cirquedusoleil.com/en/shows/alegria/extras/videos.aspx

Youtube: http://www.youtube.com/user/cirquedusoleil

Facebook: http://www.facebook.com/CirqueduSoleil

Twitter: https://twitter.com/#!/cirque
Mayspace: http://www.myspace.com/cirquedusoleilmusicians

Olasz nyárfa szöszöl⁽¹⁾

A szöszfa régi társa városi életemnek, a Nivea krém mellett ez a másik dolog, amely átvészelte a rendszerváltást. Kezdettől ambivalens a viszonyom a szösszel, mely a városban április-május táján szálldos szerteszét. Szeretem, ha a természet közel kerül hozzám. Jópofa, sőt szép, ahogy tavaszi hóesést imitálva röpködnek a fehér pamacsok. Ámde annyira azért mégse vagyok természetkedvelő, hogy a számba, orromba is befogadjam olyan képviselőit, melyek talán mégse oda valók. Bár talán ínséges időkben a pamacs ehetőségét még ki is próbálná a nélkülöző városlakó, de az orrban végképp semmi keresnivalója sincs a nyárfa szöszének. Gyakran gondolok bosszankodva azokra a hajdani illetékesekre, akik úgy döntöttek, hogy a szöszfa a városban praktikus dolog.

Szöszfa termőre fordult⁽²⁾

Ahogy most a neten utánakutakodtam, úgy tűnik, hogy ez “komcsi szösz“^(*). Lehetséges, hogy akkor még, elzárva a kapitalizmus fantasztikus áldásaitól, nem nagyon lehetett válogatni a magvakban, facsemetékben, mint ahogy bezzeg most, amikor azt választhatsz az ezerféle kínálatból, amit csak a tőkések akarnak. Esetleg a csókosok kaptak megbízásokat faügyben, attól függetlenül, hogy a legmegfelelőbb megoldást szállítják-e. A Nivea krém mellett még ez a csókos szisztéma is rendszer-kompatibilis.

Az internet előtti világban nem volt olyan egyszerű utánanézni a szösz mibenlétének, de most – Google Mester segítségével – befoltozhatom végre a szöszre vonatkozó ismereteim folytonossági hiányait, amint azt itt alább a forráshivatkozások is tanúsítják.

Érdekes továbbgondolásra adnak alkalmat a szösz kapcsán felvetődő növény-allergia nemi vonatkozásai⁽³⁾:

Mi (az) a szösz? Szemét? Nem. A nőivarú nyárfák magtermésein lévő szép, hófehér pihe, amely a szél segítségével röpíti tova a piciny magvakat, a természet örök, bölcs parancsa szerint.
…
Allergiát egyébként is a hím példányok pollenje szokott okozni, de a nyárfa pollenje nem allergén.

Ezek szerint a női szösz könnyedsége, szépsége lehet bár kissé izgató, de valójában ártalmatlan, míg ellenben a hímek agresszív hajlama kétségtelen.

A szösz nyelvi vonatkozásait tekintve: ez az egyik kedvenc szavam. Derűt sugároz, jól esik kimondani. Még szerencse, hogy egy magamfajta számkivetett  magyar állampolgárnak is legalább a magyar nyelv megmarad, amit akár a föld túlsó felére is magával vihet – ha a hazát el is vették tőle már.

___________________________________________

(*) Nem lennék meglepve, ha a fidesz bosszúvágyának a szöszfák is áldozatul esnének. Esetleg az illegális náci jobbikok meg csak egyszerű,  zsigeri antikomcsi vérszomjból kifolyólag esnének nekik. És a saját csókosaik majd az adófizetők pénzéből olyan szöszfákat nemesítenének ki, melyek nemzetiszín ill. árpádsávos szöszt eregetnének. Mert mégis csak más a nemzeti mélymagyar szösz, mint a színfehér komcsi, nem igaz, Kedves Olvasóm? És igaz magyar ember a Magyar Szösztől nem prüszköl.  Aki  mégis tüsszögne, köhögne tőle, az elbukik a próbán, és mehet átnevelő- és/vagy munkatáborokba. Ha ott se tanulná meg, hogy hol lakik a jóisten, vagy ha genetikailag eleve alkalmatlan(nak ítéltetik) a magyar létre, akkor meg jöhet ismét egy végső megoldás. Oszt jó napot.
___________________________________________

(1) Wikipédia: Nyárfa, http://hu.wikipedia.org/wiki/Ny%C3%A1rfa

(2) http://freemail.hu/fototar/kep.jspv?mediaID=5393602

(3) 2008.05.12 Itt az allergiaszezon – ki kell-e vágni a nyárfákat?! (Dr. Pánczél Gyula, a Tüdőbeteg Gondozó Intézet és az Allergológiai Szakrendelés vezető főorvosának szak-véleménye), http://www.bpxv.hu/phpbb3/viewtopic.php?p=7543&sid=a8ffc83b1402250c2bbd1427db58cc19#p7543

(4) 2008.05.19 Osvai László dr.: Miért ne vágjuk ki a nyárfákat? , http://www.ekor-lap.hu/nyarfa

(5) 2008.11.14.  A főváros kivágatja a nyárfa-sort a Szabadkikötő úton (itt különösen érdekes és tanulságos a hosszú kommentcsóvát átolvasgatni), http://criticalmass.hu/node/7292
(6) 2009. 07. 07. Mi a szösz volt? Nem is ettől hapciztam? (dr. Magyar Donát levegőbiológus, Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézete),  http://www.naturellekozmetika.hu/mi-a-szosz-volt-nem-is-ettol-hapciztam.html

“A nyárfa repítőszőrökkel ellátott magvait allergizáló hatásúnak tartják sokan, ez azonban nem igaz – hívta fel a figyelmet az ÁNTSZ. A nyárfa termése allergén fehérjéket nem tartalmazó megnyúlt növényi sejt, ez alkotja a szöszt. Ez a szösz segíti a növény szél általi terjedését.”

(7) 2012. 04. 02. Mi a szösz? – nem okoz allergiát a nyárfa vattája, http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_96200

Rozsnyai Ervin

Alighogy rátaláltam, máris elment:

Hír, 2012.04.26. csütörtök: Dr. Rozsnyai Ervin mára virradóan, könyvvel a kezében, életének nyolcvanhatodik évében végleg elaludt.

Nem hányja többé a borsót a falra – a magyar politikai, társadalmi szereplőket mind a mai napig érintetlenül hagyja Rozsnyai figyelmeztetése (2009. -ben írta, amikor magukat baloldaliaknak /is/ nevezők voltak kormányon!):

“Minden egyes fasiszta győzelem, még a látszólag legjelentéktelenebb is, lépés a globális pusztulás felé. Következésképpen, nincs fontosabb politikai feladat, mint a fasizmus leleplezése és feltartóztatása; minden más eltörpül ehhez képest, minden mást ennek kell alárendelni.” (Rozsnyai Ervin: A fasizmus tegnap és holnap – ha valami csoda folytán valakit érdekelne: a cikk PDF formában letölthető)

____________________________________

A kép forráshelye: http://www.magyardiplo.hu/programajanlo/764-tisztelges-rozsnyai-ervin-emleke-munkassaga-eltt

Linkgyűjtemény Rozsnyai Ervinről: http://www.delicious.com/stacks/view/QFWK2Q

A Gyurcsány fan-klub tagjai nyilván nekem esnek, kiátkoznak, az ellenség fizetett ügynökének tekintenek, röviden kígyót-békát rám ontanak, ahogyan azt – nyolc éven át egyfolytában, saját bőrömön megtapasztalt – MSZP-ből átmentett  legfőbb alapelvük diktálja: “Csak hódolat illet meg, nem bírálat“.  De a tények makacs dolgok, és bár a rajongás érzelmi szintjeit a tények nem érinthetik, ám nem árt legalább a magunkfajta (mint mi, Kedves Olvasóm, Te meg  én),  racionális lények számára (külön is) kiemelni állításaim alátámasztásául szolgáló egyik bizonyítékot.

Gyurcsány Ferenc

Bartus László az Amerikai Népszavában⁽¹⁾ akkor(2011.04.24.) rögtön melegében oly tökéletes jellemzést adott Gyurcsányról (és egyúttal tökéletes környezetleírást a magyarországi társadalmi-politikai mocsárról), hogy azt nem lehet felülmúlni azóta se. Ezért egyszerűbb, ha beidézem ide a cikkem témájához legrelevánsabb részeket. Iskolákban a tananyagok demokráciáról szóló fejezeteihez elsőrangú példaként lehetne alkalmazni, szemléltetésül: nem a szónoklat teszi a demokratát.

“…Nézzük meg konkrétan, mit tett azokban a napokban, amikor a romákat egy amerikai mentette ki az életveszélyből, például az ellenzék vezérének szerepére készülő Gyurcsány Ferenc. Minden rossz szándék nélkül. Azért választjuk őt, mert ma tőle lehet várni a legtöbbet. Csütörtökön a Facebook oldalán Gárdák uralma címmel írt egy korrekt bejegyzést. Minden szava igaz. De ez csak szöveg, és ennyi. Miközben nem érti, hogy Orbán kormánya miért nem lép fel a nácikkal szemben, eszünkbe jut, hogy miniszterelnökként Gyurcsány Ferenc tüntetni járt a nácik ellen, ahelyett, hogy az államhatalom erejével fellépett volna ellenük. Totális szerepzavarban volt. Amikor a Duna-parti megemlékezésen egy ragyogó beszédet mondott, és a háttérben zúgott a “mocskos zsidók”, mindvégig attól tartottam, hogy mire a beszéde végére ér, a náci csürhe beledobja a Dunába. A Köztársaság miniszterelnökét, akinek joga és hatalma van arra, hogy az erőszakszervezetekkel fenntartassa a rendet, ha kell, kiürítteti a fél várost, hogy egyetlen megemlékezőnek se kelljen hallania hatvanöt év után, amikor kimegy elsiratni a Dunába lőtt édesanyját, hogy “mocskos zsidók”. Annyira tesze-tosza kormánya volt, hogy már azzal gyanúsították, hogy ő áll a nácik mögött. Gyengekezűsége nagymértékben hozzájárult a most kialakult helyzethez. A Jobbik és a Magyar Gárda a Gyurcsány-kormány idején erősödött meg. A felelőssége óriási. Ezt csak azért említjük meg, mert amikor Orbán szemére veti, hogy nem intézkedik, nem használja az államhatalmat, akkor annyit megjegyezhetne, hogy ebből azóta tanult ő is valamit. Aztán pénteken, azon a napon, amikor a romák kimentése zajlott, reggel bejelentette, hogy „keddig lehetőség szerint kerülni fogom a politikai témákat”. Mondja az ellenzék vezetője, annak tudatában, hogy a hétvégére tervezték a gyöngyöspatai kiképzést. Miközben a menekítőakció zajlik, az ellenállás vezére, aki integrálni akarja a demokrácia híveit, a facebookos bejegyzése szerint virágokat ültet, kelkáposzta-főzeléket főz. Ezt lájkolja 225 ember, nyilván a hívei. Ezeknek eszükbe sem jut, hogy ilyenkor esetleg máshol lenne „a Feri” helye. Utána láthatjuk az elültetett virágokat, majd egy másik bejegyzést egy fotóval, amint a macska átszalad a virágok között, ezzel a szöveggel: „És a cicát ki fogja megtanítani, hogy tilos a virágágyásba lépni?” És ő a legjobb emberünk.

Ez idő alatt egy amerikai[Richard Field], akinek semmi köze Magyarországhoz, 300 roma nőt és gyereket kimentett…

…Gyurcsány Ferenc a legnagyobb hallgatóságot megmozgatni képes ellenzéki politikus Magyarországon, mindezt nem azért hányjuk a szemére, mert az ellenségei lennénk. Nála csak gyengébbek és rosszabbak vannak a láthatáron. De ő is olyan, amilyen az országa. Nem jobb, és nem rosszabb. Virágokat ültet, mialatt romákra készülnek vadászni. Pártját pedig leginkább az a kérdés foglalkoztatja, ki beszéljen a majálison: csak Mesterházy vagy Gyurcsány is? Mialatt ötéves kislányok ágy alatt reszketnek, mert fasiszta állatok menetelnek és fenyegetnek az utcákon. Gyurcsány Ferencnek már három hete ott kellene sátoroznia Gyöngyöspatán. És folyamatosan hívni oda az emberek tízezreit. De ez nem jut eszébe, …

…nem tűrik a kritikát, például ezt, amit jószándékkal írok. Ahogyan híveik sem akarnak semmi mást hallani, csak azt, milyen gonosz Orbán Viktor. De azzal nem kívánnak szembenézni, ami a saját oldalukon van. Hogy nekik is meg kell változniuk. Hogy nem lehet onnan folytatniuk, ahol abbahagyták. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék televíziója Orbán Viktor kezében van, ezen morálisan nem háborodnak fel, nem állítják kérdéseikkel a falhoz a tulajdonost, hogy hogyan is van ez. A legfőbb rádiójuk saját magát cenzúrázza, elébe megy az elvárásoknak, annyi tartás nincs bennük, mint egy gyöngyöspatai gyerekben. Miközben a markukat tartják, de ha az érdekeik úgy kívánják, akkor megválogatják a szavaikat, elhallgatnak dolgokat, óvatoskodnak, vagy akár hazudnak, mint a vízfolyás. Az ellenzék, a demokrácia hívei, nem akarnak hallani semmiről, ami nem illik bele az álmaikba. Az “megosztja” a soraikat. Pedig ezért lehet becsapni őket, és ez az oka annak, hogy a politikusok megtehetnek bármit. Ezért teheti meg Gyurcsány Ferenc is, hogy pénteken bejelenti, keddig nem foglalkozik politikai témákkal, miközben fizikai létükben veszélyeztetett kisebbségieket kell evakuálni egy faluból. Ő ez alatt virágokat ültethet és rotyogtathatja a káposztát, mert tudja, hogy ezt soha senki nem kéri majd számon rajta. Ha mégis, akkor azzal legfeljebb nem áll szóba többé….

…Nem Gyurcsány Ferencnek kellett volna kimentenie inkább a roma gyerekeket? Kik a tanácsadói, kik osztják neki az észt, ha még erre se jönnek rá? Nem vette észre, hogy kormányzása idején elsősorban kommunikációs vereséget szenvedett? Csak remélni lehet, hogy abból a csapatból már kirúgott mindenkit, különben előre mondom, hogy minden terve halálra van ítélve. Ha Gyurcsány Ferenc ezt Amerikában teszi meg, a legközelebbi beszédéhez nem kell színpadot ácsolni, mert egy sámli is sok, annyi ember nem kíváncsi arra, hogy miket hadovál. Nemcsak szépen kell tudni beszélni. A tettek, a reakciók, a felháborodási képesség, az alacsony toleranciküszöb számítanak. Aki csak szép bejegyzéseket ír, de ilyenkor nem tesz semmit, annak Amerikában legfeljebb küldenek néhány csomag vetőmagot és egy fej káposztát. Amit ebben a helyzetben Gyurcsány Ferenc tett, az a Bálint gazda, nem egy diktatúrában az ellenzék erős és bátor vezetője, aki nem tűri, hogy bárkit bántsanak. És ezt nem az ellensége, hanem a jóakarója mondja….”

És a non plus ultra: ahogyan most egy kis forráskutatási (bizonyíték-gyűjtési) célból végigfutottam Gyurcsány Ferenc Facebook oldalán⁽²⁾ csak azt látom, hogy az nem annyira egy politikus, mint inkább egy celeb FB oldala. Ahogyan az egész magyar ballibes oldalon is megfigyelhető, itt sem a MI, hanem az ÉN dominál. Minden racionalitásom ellenére még mindig elszomorít, hogy újra ezzel kell szembesülnöm.

De a tények makacs dolgok, Kedves Olvasóm. És jobb szembenézni velük, mint az illúziók drogmámorában lebegni.

_________________________________

(1) Bartus László: Az amerikai, http://nepszava.com/2011/04/velemeny/bartus-laszlo-az-amerikai.htm
(2) http://www.facebook.com/gyurcsanyf

Hát, Kedves Olvasóm, nehéz szabadulni korábbi kapcsolatainkból – mit tagadjuk. (Állítólag “hát”-tal kezdeni egy mondatot nem túl elegáns a magyar entellektüel-körökben, de én ezt /már/ lesz@rom, Kedves Olvasóm. Magyarhonban már túl vagyunk a finomkodáson, minimum 2002 óta, amikortól kezdve az orbán-fidesz úthenger a durva közbeszédet honosította meg. Hát miért is ne alkalmazkodjam én is a magyar mainstreamhez, nem igaz, Kedves Olvasóm?)

KB⁽¹⁾ ismét kedveskedett egy “izgalmas” hírrel: Gyurcsány valami könyvnek lett társszerzője, vagy ilyesmije. Egy Nobel díjassal együtt.

Kedves Olvasóm, bevallom férfiasan: nem is értem az egészet. És még férfiasabban bevallom: nem is érdekel. De még inkább, elegánsabban szólva: lesz@rom. És nincs is elég megfelelő kifejezés arra, hogy mennyire.

Nem érdekel többé Gyurcsány. Hogyan is érdekelhetne? Az, hogy önmagát tékozolta el, lehetne magánügy. Lehetne Gyurcsány privát magánügye. De hogy egy ország, a magyar baloldal, a magyar demokrácia reményét tékozolta el, az megbocsájthatatlan.

Gyurcsány a magyar – baloldali, demokrata – állampolgár bizalmát több lépésben veszte(ge)tte el.

Amikor még miniszterelnök volt, többen próbáltuk megszólítani a kormányzati portál (magyarorszag.hu) “párbeszéd” fórumán. (Ha a fidesz-jobbik úthenger be nem darálta azóta, ott még ma is megtalálható. És a saját adattáramban elmentve, mert akkor még hittem, hogy jaj, de qrva fontos!) Mi balgák (kevésbé finoman, de precízebben kifejezve: baromállatok) azt hittük, hogy a “párbeszéd“-et egy demokratikus kormány(párt) és annak demokratikus kormányfője komolyan gondolja. Én magam nyomtam a kezébe még papírra kinyomtatott formában is a fórumbejegyzést, az akkor még Köztársaság téren található MSZP székházban való jelenése során – jaj, de mennyire hülye voltam – mely szerint várjuk, hogy szóba álljon velünk legalább egy olyan webhelyen keresztül, amit a mi adóforintjainkból tartanak fenn, állítólag épp ilyen célból. Persze, megértettük volna, ha azt mondja, hogy neki nincs erre ideje, mert magasabb rendű dolgokkal kell foglalkoznia. De legalább egy megbízottja (alkalmazottja) révén tett volna úgy, mint akit érdekelnek az állampolgárok gondjai! De nem mondta, és megbízottja se.

Aztán, később, már nem miniszterelnökként, volt egy országos “Charta” találkozó az Európa hajón. (Hogy mi is a Charta, azóta se sikerült megtudnom, többedmagammal, bármennyire is igyekeztünk e ismeret birtokába jutni.) Kedves Gyurcsány úr! Egy politikus nem tehet olyat, hogy amikor sok híve, még az ország távoli részeiből is felbumlizva töri magát, hogy talán elmondhatja Neki, hogy ő maga, mint egy kis mezítlábas baloldali-demokrata mit is tud tenni a közös ügyért, akkor Ő, miután előadta a saját nagyszerűségét, nagy sietve távozik, merthogy otthon privát vendégei vannak, és lesz@rva a saját potenciális szavazóit sebbel-lobbal távozik. Vajon volt egy icipici fogalma, kedves Gyurcsány úr, mennyire megalázta ezzel a saját híveit? Legalább hazudott volna valamit, hogy fontos közérdekű megbeszélése van, a közös ügyért! Értünk!

És pontosan ugyanezt a hibát követi el egy balatoni találkozó alkalmával!

E tapasztalatok alapján mit is hihetnék mást, mit hogy Önt egyszerűen nem érdekli a saját (potenciális) híveinek a gondolatai, kérdései, problémái.

Hogy egy politikusnak fontosabbak legyenek a privát vendégei, amikor a híveivel, támogatóival való találkozókat már hónapokkal korábban szervezni kezdték a szerencsétlen, csóró kis aktivisták – ez nem más, mint egy politikus tökéletes alkalmatlanságának bizonyítékai.

Hogy fontosabb legyen a Gyurcsány-blog évfordulóját ünnepelni a zártkörű fan-klub keretében, mint egy náci megmozdulás által fenyegetett kis egyház melletti kiállás Isaszegen ….

Hogy fontosabb legyen a káposztafőzés, a virágültetés, miközben Gyöngyöspatán⁽²⁾ a romákat az államilag támogatott (engedett) magyar újfasizmus tartja rettegésben…

Hogy egy zártkörű társaságban, de mégis nyilvános helyen “baloldali, demokrata” politikusként kijelenti, hogy az antifasizmusnak nincs “PR” (politikai marketing)- értéke, hogy az antifasizmussal nem lehet tömegbázist építeni, azaz politikusról magyarra fordítva: az antifasizmus nem szolgálja az Ő politikai ambícióit…

Hááát, kedves Gyurcsány úr, ugyan mit vár (ha vár bármit is) a magamfajta mezítlábas demokratától, baloldalitól, antifasisztától? Hogy választások idején megint – sokadjára – Önre (a koalájára) szavazok csak azért, mert “nincs más”?

Igen, én is hittem, én is lelkesültem kezdetben, amikor Ön szónokolt, hogy baloldaliság, meg hogy szerveződjünk, meg ilyesmi. Igen, bennem is reményt keltett. Hogy Orbánt az emlékezetes tévé vitában lemosta a színről, azt nehéz feledni. De Ön nem volt képes ezt a fantasztikus ívet továbbvinni. Beleragadt az MSZP mocsarába, talán a Puch kincsesládikája tarotta bűvöletben? Ki tudja…

Ma már csak annyit látok, hogy Önnek csak egyetlen dolog fontos: hogy a magyar médiát foglalkoztassa, akár egy szakdolgozat plágiumbotránya, akár valami Nobel díjas tudóssal együtt írt könyve ürügyén.

Hát kedves Gyurcsány úr, tudatom Önnel (de inkább véled, Kedves Olvasóm, mert Te inkább figyelsz rám, pedig nem is fizetlek érte), hogy én ezt már mind-mind lesz@rom. Kiszolgáltatta a baloldalt, a demokráciát a szélsőjobbos fidesz és a náci jobbik kénye-kedvére. Erre nincs bocsánat! Az Ön képességével megtehette volna, hogy ne így legyen. És mert nem tette, erre nem kaphat felmentést. A felelősség Önt terheli. Ha érdekli egyáltalán. De ha nem, akkor is.

(KB elhalmozott mindenféle forrásokkal a legújabb Gyurcsány-botrány szagú, valami Dalkó Viktória  nevével fémjelzett könyv-izével kapcsolatban, de ezt talán egy külön postban adom közre. Nem mintha érdekelne, de talán, hátha téged, Kedves olvasóm, érdekel, mindezek után, mindezek ellenére. Helyettem is.)

(Ez a fotó valószínűleg nem Azt a Dalkó Viktóriát ábrázolja, de ez talán, valószínűleg mutatósabb )

__________________________
(1) Gyk: KB= “Kedves Barátom”
(2) Bartus László: Az amerikai, http://nepszava.com/2011/04/velemeny/bartus-laszlo-az-amerikai.htm

Parlament, Lánchíd, Budavári Palota - esti fényei / Budapest: Parliament, Chaine Bridge, Buda Castle - at night

Budapest: Budavári Palota fényei / Buda Castle at night

Budapesti naplemente / Budapest sunset

Parlamenti fények / Budapest: Hungarian Parliament's lights

Manapság inkább ez a Margit híd alulnézetben a kedvesebb nézőpontom, ahol legalább takarásban van a beárnyékolt parlament:

Budapest, Margit híd este / Margit bridge at night

Erről legalább egy kedves-különös francia film jut eszembe, a Lány a hídon⁽¹⁾, melyről már áradoztam néked, Kedves Olvasóm, az ismert politikai okok miatt 2010 áprilisa óta elhagyott, magyarországi szolgáltatónál vezetett egyik korábbi blogomban, a film legfantasztikusabb jelenetét és kísérőzenéjét is beépítve, ezért itt most nem ismétlem meg, egy kattintás, és máris ott vagy: Kedves Olvasóm⁽²⁾

Így, az asszociáció segítségével legalább azonnal máris országon kívül lehetek. Legalább lélekben, virtuálisan.

Itt most egy, szintén fantasztikus jelenetét, a Férfi és Nő első, különös találkozását láthatjuk, egy remek zenei aláfestéssel indítva, mely zeneszám szintén kedvenceim közé tartozik, és amelyről egy másik, ugyancsak a fenti okból elhagyott blogomban áradoztam, megajándékozva a Kedves Olvasómat kis gyűjteménnyel, több különféle változatot egy csokorba szedve: Quién será / Sway with me⁽³⁾.

A zene aztán elhallgat, és a két főszereplő érdekes-különös beszélgetését hallhatjuk. Ha tudsz franciául, Kedves Olvasóm, akkor vagy a legelőnyösebb helyzetben – a szereplők eredeti hangon, franciául beszélnek. Ha értesz angolul, még akkor is jó neked, mert angolul van feliratozva. Egyébként ki vagy a szövegértés élvezetéből rekesztve, mindaddig, amíg egy lelkes, önzetlen és főleg ráérős netpolgár (esetleg Te, Kedves Olvasóm) el nem készíti a magyar feliratozást. Vagy amíg meg nem tanulsz franciául vagy angolul annyira, hogy értsed, Kedves Olvasóm. De addig is, talán szövegértés nélkül is érdemes megnézni e rövid jelenetet, mert a képi világ, a színészi játék, és a kezdő háttérzene mind együtt magában is tökéletes:

Girl on the Bridge (La fille sur le pont) – First Date
http://youtu.be/YXaZCx5RIEY

___________________________________
(1) A címe franciául: La fille sur le pont , és angolul: The Girl on the Bridge
(2) http://evita.nolblog.hu/archives/2010/08/26/Kedves_Olvasom/
(3) http://e-vita.blog.hu/2008/06/28/quien_sera_sway_with_me
(4) (gyk: a post címe Madách Imre: Az ember tragédiája  c. művének Éva által mondott szövegére utal: Egy ugrás, mint utolsó felvonás… / S azt mondom: vége a komédiának.  Lásd: http://mek.niif.hu/00800/00849/html/01.htm)

A magyar parlament épülete⁽¹⁾ Budapesten számomra egy kis csoda, a vizuális gyönyör egyik forrása.

Volt. 2010 áprilisáig. Igaz, már az előtt is kezdtek repedések támadni iránta érzett lelkesedésemen, pl. amikor egy múzeumi, kultikus tárgyat⁽²⁾ az akkori politikai garnitúra nagy csinnadrattával beköltöztetett egy olyan épületbe, amelynek papírforma szerint a minden állampolgár érdekében dolgozó, általuk felhatalmazott és kiemelten fizetett közalkalmazottak kiemelt munkahelyeként kellene funkcionálnia. Ahol ezek az alkalmazottak különös felelősséget vállalva, a magyar törvényeket és nemzetközi megállapodásokat betartva, demokratikus és emberi jogi elveknek megfelelően, egyháztól függetlenül menedzselik az ország gazdasági-társadalmi ügyeit. De 2010 áprilisa óta nem tudok úgy nézni a parlament épületére, hogy ne lássam azt az árnyat is, ami rávetül:

Árny a magyar parlamenten / Shady Hungarian Parliament

Lám, Kedves Olvasóm, a külső és a belső mily ellentmondásban tud lenni. És miközben valami ehhez illő jó idézetért, közmondásért  turkáltam a netet (hiába), merő véletlenségből (antifatalizmusomat   némileg megingatva) épp egy csodaszép, Drezda közelében lévő németországi kastély történetére⁽⁴⁾ bukkantam: a gyönyörű kastély falai között (ekkor még) titokban  a nácik a fizikailag és mentálisan “selejtes” honfitársaikon “tesztelték” nagy buzgalommal a később nagyipari méretűvé fejlesztett “selejtezést”. Hát, Kedves Olvasóm, hogy stílusos legyek: “így megy ez”⁽⁵⁾.

________________________________________________
Források, megjegyzések:

(1) Wikipédia: Országház,  http://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gh%C3%A1z
(Angol) Wikipedia: Hungarian Parliament Building  http://en.wikipedia.org/wiki/Hungarian_Parliament_Building

“Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.(…)Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen.”

(2) Már orbán viktor első, még ekkora teljhatalommal nem rendelkező kormányzása idején, 2000-ben előrelátóan gondoskodott róla, hogy ha a majdani teljhatalma révén esetleg akár királlyá koronáztatni óhajtja magát, akkor kéznél legyenek a szükséges koronázási kellélek, az egyszerűség végett. Ha a parlament akkori összetételét nézem⁽³⁾, tulajdonképpen már akkor azt csinálhatott orbán, amit akart, hiszen lényegében – az akkor még csak szélre araszolni kezdett, és a már akkor is szélen lévő – jobboldal volt túlsúlyban, bár még kevésbé homogén módon. Így utólag megismerve a közelmúltat nem is egészen értem, hogyan veszthette el 2002-ben a választást. Nem hiszem, ha nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy nem annyira az un. “demokratikus pártok” (mszp, szdsz) ügyes kampánya miatt. A ballibesek soha nem kényszerültek rá, hogy megtanulják: a választókért keményen és főleg folyamatosan kell dolgozni. A rendszerváltás óta egyfolytában kizárólag csak a “másik oldal” hibáiból gazdálkodtak nagy kényelmesen.  És nyilván nem is volt érdekük, hogy megerőltessék magukat. Különben megtették volna. Elvégre a húsz évnek ők is haszonélvezői voltak. Kis munkáért sok pénz. Végül is, ez az ideális, nemde, Kedves Olvasóm? Ennél már csak az az ideálisabb, ha munka nélkül van sok pénz. Egyes ügyes politikusok a kevés munkáért kapott sok pénz segítségével így lettek “üzletemberek”.  A ballibesek csak abban különböztek a (szélső)jobboldaliaktól, hogy ők rövidlátóbbak voltak. És azóta se adták semmi jelét, hogy e fogyatékosságuktól megszabadulni akarnának.

Ha e jelekre 2002 előtt felfigyeltem volna, esetleg most épp Ausztráliában játszhatnék a kengurukkal⁽⁶⁾.

.

(3) Wikipedia: Jelenkori magyarországi választások,  http://hu.wikipediam.org/wiki/Jelenkori_magyarorsz%C3%A1gi_orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9si_v%C3%A1laszt%C3%A1sok#Az_1998-as_v.C3.A1laszt.C3.A1s E Wikipédia oldalnak az alján található, színes diagram mutatja, hogy milyen különösen hasznosak az ilyen ábrák: tömörítve, könnyen, gyorsan egyetlen pillantással áttekinthetjük a húsz éves gyönyörű-sokkoló tendenciát, melynek eredményeképpen 2010-ben Magyarország egy törvénysértő⁽⁷⁾, náci ízesítésű fasisztoid országgá válhatott, minden politikai párt, minden szereplő hatékony közreműködésével.

Ha e jelekre 2002 előtt felfigyeltem volna, esetleg most épp Ausztráliában küzdhetnék a koalák⁽⁸⁾ jogaiért.

.
.
(4) Szép külső, sötét múlt, http://regi.sofar.hu/hu/node/85138

“Drezdától mintegy húsz kilométerre a Pirna kisváros feletti dombon egy festői kastélycsoport áll…Több mint 13 ezer embert gyilkoltak meg itt 1940-41-ben.(…) 1941-ben a társadalmi tiltakozás hatására a náci euthanázia programot leállították. Addig azonban 13720 embert, férfiakat, nőket és gyerekeket, fizikailag és mentálisan sérülteket egyaránt, gyilkoltak meg a kastélyban. A náci rezsim bukását követően is hosszú ideig hallgattak erről a történetről.(…) A német társadalom és értelmiség egy része azonban készen állt a náci múlttal való szembenézésre. 2000-től emlékhelyként működik a hajdani gyilkosságok helyszíne.”

A Wikipédián németül egy nagyon informatív komplex anyag található, az angol megfelelője is egészen rendben van. ( Talán mondanom sem kell, hogy az oldalnak nincs magyar fordítása. )
(Német) Wikipedia: NS-Tötungsanstalt Pirna-Sonnenstein, http://de.wikipedia.org/wiki/NS-T%C3%B6tungsanstalt_Pirna-Sonnenstein
(Angol) Wikipedia: Sonnenstein Euthanasia Centre, http://en.wikipedia.org/wiki/Sonnenstein_Nazi_Death_Institute

A forrásokat böngészve azt mondhatjuk, hogy a németeknek is sokáig tartott, míg sikerült a szembenézés a múltjukkal. Bár Drezda esetében talán lassíthatta/megszakíthatta a lélek- és tudattisztulási folyamatot, hogy mindjárt a másik típusú diktatúra váltotta az előzőt. Bár azt nem egészen értem, hogy ennek a másiknak mi érdeke fűződött ahhoz, hogy az első bűneit elmaszatolja, szőnyeg alá söpörje. Hacsak nem az, hogy az első diktatúra készséges közkatonáit a másik is remekül tudta használni. Az ilyen szolgák általában diktatúra-kompatibilisek, ahogy azt a történelmi és jelenkori nagy köpönyegforgatások alapján megfigyelhetjük.

(5) Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd (1969) , http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_Vonnegut

“… talán legismertebb, háborúellenes regénye, amelyben Drezda személyesen is megtapasztalt, 1945-ös szőnyegbombázásának állított emléket. (…) Vonnegut ebben a regényében használta először híressé vált, szarkasztikus, összegző mondatát: valahányszor a halálról esik szó, a szerző hozzáteszi: „Így megy ez” (angol eredetiben „And so it goes”).”

(6) Céline Van Gysel: Kangaroo: an Australian icon, http://germanamur.blogspot.com/2011/12/kangaroo-australian-icon.html
(7) Nemzetközi egyezményen alapuló hatályos magyar törvény tiltotta és tiltja fasiszta szervezetek működését Magyarországon: Párizsi békeszerződés 1947
(8) Australian Koala Foundation (AKF), https://www.savethekoala.com
(9) Esetleges félős, vagy támadni vágyó olvasóim figyelmébe meg- ill. lenyugtatásul: igen, tudatában vagyok az “árny” mibenlétéről. Ezért kijelentem, hogy az árnyat ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból és a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából, röviden és tömören: szemléltetésül követtem el. http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV#pr1768

___________________________________________
Kapcsolódó post e blogban: http://evitae.wordpress.com/2012/04/16/mint-utolso-felvonas/

Már nem is tudom, honnan és hogyan jutottam hozzá, nem emlékszem. Valami véletlen lehetett, hiszen több okom is van a könyvek vásárlásáról és olvasásáról való leszokásra. A politikai helyzettől független (mondhatni szintaktikai) okok: nemigen van időm olvasni, és minek gyűjtögetni a cuccokat már erre a kis időre, amikor inkább ritkítani kellene.  És hát manapság az ember internetről olvas mindent, a digitálisban könnyebb keresni, idézeteket belőle kimásolni, a netpolgár legfeljebb csak szükség esetén nyomtatja ki, amibe aztán lelkiismeret furdalás nélkül lehet  firkálni, bejelölni,  belőle csak pár lapot útravalóul vinni, kisebbre hajtogatni,  stb. stb.

Lássuk be, az idő eljárt a hagyományos könyv fölött. Idő- és pénzmilliomosok luxusává lett.

És a (szemantikai) másik ok: a magyarországi politikai-társadalmi klíma számomra 2010 áprilisa óta nem elviselhető másképp, csak a magyar külvilág minél nagyobb körű kizárásával, azaz  belső emigrációval. Ezért próbálom – ahogy azt már többször emlegettem (és bizonyára még fogom is, hiába, Kedves Olvasóm, nehezen tudok már újat mondani Néked) magam távol tartani minden magyar nyelvű médiától, kortárs irodalomtól(?), művészettől(?).  És ha netán valami isteni csoda folytán mégis, fizikailag is emigrálhatnék a világ valamely legtávolabbi tája felé, arra az esetre  jobb minél kevesebb cuccal rendelkezni. Nemde? Bizonyára költözködtél már életedben Te is, Kedves Olvasóm, hát nem egy leányálom, igaz?

De hogy a témafonalat folytassam: most valamelyik nap épp ritkítani szándékoztam a cuccokat, és épp a könyveket vizsgáltam, melyeket lehetne már most száműzni. Némelyik fölött röptében ítélkeztem akár olvasatlanul. Másokba (eddig még nem olvasottakba) belekukkantottam, illendőségből, hogy mégis mi esik áldozatul. Bár igaz, Kedves Olvasóm, hogy ez a hatékonyságot csökkenti, mert voltaképp csukott szemmel lehet csak igazán gyors ütemben selejtezni.

Nos hát így került a kezembe ez az elfekvő kis könyvecske. Belelapoztam a könyvbe, és meglepődve konstatáltam,  hogy milyen napi aktualitása van, holott a kb. 70 évvel ezelőtti őrületről írt. Nem magyarországi olvasó azt hihetné, hogy a múltat olvassa, nem a jelent (esetleg a jövőt). Többször letettem, minek nekem olyanról olvasni, amit itt élőben, gyakorlatban is tanulmányozhatok, ha akarok.  Ha nem, akkor is, akaratlanul is. Aztán újra és újra felvettem és olvasgattam. Érdekes, mintha könyvre is átterjedt volna a filmnézési szokásom: nem az elején kezdtem, hanem valahol középen, aztán a végén, aztán megint valahol az első harmadában. Pedig itt nincsenek reklámok, ami miatt kényszerítve lennék a szeletek össze-vissza való olvasására. Igaz, az egész olvasnivaló nem sok, sőt az se egybeszabott, hanem kicsi és pici írások gyűjteménye.

De hogy a lényegre térjek, és ne csigázzalak tovább, Kedves Olvasóm, mindaz, amit eddig ilyen szószátyár módon bevezettem, pusztán egy idézet. Egy jelenet, amely egy olyan kérdést vet fel a korabeli szemlélőben, ami bennem naponta felvetődik lassan 10 éve már: Úristen, miért ide születtem?

Egyszer a Margit-hídon, útban hazafelé, valami iszonyút láttam a villamosból. Sárgacsillagos menetoszlopot hajtottak fegyverese zöldinges kölykök, némelyikük tizenöt-tizenhat éves lehetett. Jobbára idősekből állt az oszlop, öregasszonyok batyuval a hátukon, férfiak bőrönddel, nehezen vonszolódnak. Itt-ott gyerekek motyóval a kezükben, egy kisfiú kerekes falovat szorongat, esett szürke verébarca mint vénembereké. Áll a villamos a szigeti bejárónál. A járdán közönség, ki hallgatagon bámészkodik, mások nevetgélnek, mutogatnak, nyelvet öltenek, tréfásan utánozzák a bicegők ellenállhatatlanul mulatságos imbolygását. Egy nő a bámészkodók közül, gyűlöletbe torzult arccal, letépi egy öregasszony válláról a kötött, rojtos nagykendőt. “Ne, adja vissza, kérem, kérem!” Az öregasszony sikoltozik, zöldinges kamasz vágódik oda, puskatussal derékon csapja. “Mozgás, rüfke!” Heherészés. A menet megkerül valamit, addig észre sem vettem: középkorú nő fekszik az oldalán a járda mellett, szeme nyitva, seszínű haja vértócsába lóg. “Hiába, ez a háború” – szólal meg mellettem bölcs félmosollyal egy filozofikus hajlamú kalauz-egyenruhás. Ütni szerettem volna, vagy hányni, vagy üvölteni. Úristen, miért ide születtem? Löktél volna inkább kódorgó állatnak az őserdőbe, vagy akárhová, te kétbalkezes vaksi úristen, te elmebajos, te aljas, te rohadék! – Pedig akkor még nem is tudtam megsemmisítő táborokról, gázkamrákról, Duna-parti sortüzekről.

Salamon András: Tell Your Children⁽²⁾
http://youtu.be/OKpznsxZews

________________________________________

(1) Rozsnyai Ervin: A bárka – Elbeszélések és más prózai írások ; 2011 a szerző kiadásában.

Rozsnyai Ervinről a neten se találok túl sok mindent. Elsőként Tamás Gáspár Miklós egy írását találtam: Egy kommunista – Rozsnyai Ervin nyolcvanéves, 2006.06.29. http://www.nol.hu/archivum/archiv-409010 ; és bár TGM gondolatait fenntartással kell fogadni (abban az időben talán épp bősz liberális volt, ha jól tudom), de mégis leltem a cikkben pár továbbvezető információt, így tudtam meg, hogy a Marx Károly Társaság elnöke. Ez utóbbi társaság nyomában járva találtam még egy web-nyitott facebook oldalukat, és egy időszaki lapjuk webhelyét: http://www.dialektika.extra.hu/ . Ez utóbbi már lassan egy éve nem frissült, de lehet benne korábbi érdekes írásokat találni Rozsnyai Ervintől is, mint pl: A fasizmus tegnap és holnap,  http://www.dialektika.extra.hu/dialnov09.pdf

(2) Tell Your Children, (Meséld el gyermekeidnek…) 2007, rendező: Salamon András, 5 perces, fekete-fehér film; http://www.hdke.hu/oktatas/tananyag/holokauszt-emlekkozpont-oktatasi-segedanyaga-0  itt érdekes látni, hogy a kisfilm oktatási tananyag, és még érdekesebbek a kérdéseket böngészni. Azt hiszem, nem lennék képes ilyesfajta oktatáson részt venni. Nem érteném, ahogy sose értettem, hogy minek olyasmiről szóban hosszasan értekezni (elegánsabban szólva: verbálpettingelni), amit csakis szavak nélkül, képpel és valami aláfestő zenével és/vagy hangeffektekkel lehet kifejezni. Hiszen különben a szerző se szöveg nélküli filmet készített volna róla. Ez a  szavak nélküli képi sűrítmény öt perc alatt többet mond, mint sok-sok órán vagy oldalon át tartó szövegelés.

Az Amerikai Népszava szerint Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete ilyeneket mondott:

“A magyar kormány harcol az ilyen szélsőséges megnyilvánulások ellen, de a Jobbik már eddig is túl sok hasonló nyilatkozatot tett – fogalmazott. Hozzátette: az embereknek nemet kell mondaniuk, ki kell jelenteniük, hogy „ami sok, az sok”.
.
Azzal kapcsolatban, hogy a parlamenti pártok tiltakozásukat fejezték ki Baráth Zsolt felszólalása kapcsán, a nagykövet azt mondta, a demokratikus jobb- és baloldali pártok pontosan azt tették, ami elvárható volt tőlük, „nem többet és nem kevesebbet”.”

Ilán Mor, Izrael budapesti nagykövete

Azért az különös, hogy még Izrael is összeborul a nácikkal együttműködő fasiszta fidesszel, és nem először. Erre még nem lelem a magyarázatot. Bár biztosan van az a pénz, amiért valaki a testvérét is eladná.

“A magyar kormány harcol az ilyen szélsőséges megnyilvánulások ellen…” – el se merem képzelni, mi lenne, ha nem harcolna…

“…a demokratikus jobb- és baloldali pártok pontosan azt tették, ami elvárható volt tőlük, „nem többet és nem kevesebbet”.” – hát, ha Izrael ennyit vár tőlük, nem mondhatom, hogy túl igényesek. Szita vagyok a kíváncsiságtól, hogy vajh melyek lehetnek azok a magyarországi demokratikus jobboldali pártok? Eldobom az agyamat. Csak nem a fideszre gondol? Vagy esetleg a akár a jobbikra??? Igaz, én speciel magyarországi demokratikus baloldali pártokat se ismerek…

De az a fontos, hogy Izrael sokkal jobban ismeri a magyar politikai helyzetet, mint egy magyar állampolgár, nemde? (…biztosan van az a pénz, amiért valaki az anyját is eladná.) Azért nevén nevezhetett volna 1-2 demokratikus magyar pártot, különösen jobboldalit, ugyan hadd tanuljanak már valamit a magyar állampolgárok is.

Még szerencse, hogy Izrael soha nem szerepelt célországként a világgá menési listámon.

Mindenesetre, Kedves Olvasóm, meg kéne fogadni Izrael tanácsát, hiszen ő csak tudja, hogyan kell harcolni fasiszták, nácik ellen: emberek, nosza, jelentsük ki, hogy “ami sok, az sok“!

Ha már a zsidó állam is összeborul egy nácikkal együttműködő fasiszta kormánnyal, akkor kész.

Akkor nemigen van miről beszélni.

______________________

Forrás:
http://nepszava.com/2012/04/magyarorszag/ilan-mor-nem-toleralhatok-a-barathi-nyilatkozatok.html

Kapcsolódó cikkek e blogban:
Lejárat

“A 130 éve elhunyt – minden valószínűség szerint öngyilkosságot elkövetett – Solymosi Eszterre való megemlékezésre szólította fel képviselőtársait Baráth Zsolt jobbikos képviselő ma napirend után, s azt állította, „ vádat kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta is folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében”” ⁽¹⁾

Fónagy János

Állítólag Fónagy János, (a szélsőjobbos Fidesz budapesti elnöke⁽²⁾, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára) visszautasította az uszítást. Nyilván “hivatalból”, hiszen a szélsőjobbos fidesznek látványilag illik elhatárolódnia az őt teljhatalomhoz juttató és azt megtartani segítő törvénysértő náci párt^(a) náci megnyilvánulásaitól, bár mint tudjuk, erre az illemre csak ritkán ügyel.

“Most Baráth Zsolt neohungarista képviselő járatta le Magyarországot” – írja az Amerikai Népszava. Hát, Kedves Olvasóm, ezzel az állítással több bajom is van.
- Magyarországot már nem igen lehet lejáratni, vagy csak igen nehezen.
- Kik előtt járatta volna le? Magyarország és a világ is rendjén valónak találja, hogy hatályos magyar törvényt és a benne foglalt nemzetközi egyezményt felrúgva nácikat politikailag, társadalmilag elfogadottá tesznek.

Nem az a hír, hogy egy náci náciként nyilvánul meg. Hanem az (lenne) a hír, hogy az állítólagos “demokratikus” parlamenti pártok képviselői egyemberként állnak fel, tiltakoznak, de legalább elhagyják a termet. Hogy az állítólagos “demokratikus erők” azon nyomban mindenféle tiltakozó akciókat kezdeményeznek, petícióktól kezdve demonstrációkig és azon is túl.

Magyarországon az lenne a hír, ha az állítólagos demokrata “erők” és állítólagos antifasiszta szervezetek demokratákként és antifasisztákként lépnének fel, és nem csak maximum a verbálpetting szintjén, hanem ténylegesen, cselekvően.

Ehelyett az illegitim parlamentben^(a) látványos látszatháborgások történtek⁽³⁾: állítólag az egyik  kis parlamenti látványpárt, az LMP közleményben(! mert ez ah, oly elegáns, biza’) “szólította fel Baráth Zsoltot, hogy adja vissza parlamenti képviselői mandátumát.”

Mesterházy Attila

Egy másik, régészeti leletként funkcionáló látványpárt: “Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője a szocialisták szerdai elnökségi ülése után tartott sajtótájékoztatóján, csatlakozva az LMP kezdeményezéséhez, lemondásra szólította fel a jobbikos képviselőt.” Mert hát egy sajtótájékoztató is oly nagyon elegáns, és főleg látványos dolog, biza’! Egyik funkcionáriusa pedig jól rátett egy lapáttal:

“Steiner Pál, a párt etikai és fegyelmi ügyek tanácsának elnöke ezt azzal egészítette ki: nagyon reméli, hogy hétfőn már nem kell egy padsorban ülnie a jobbikos képviselővel. A szocialista országgyűlési képviselő hozzátette: ha a párt nem hívja vissza képviselőjét, az azt bizonyítja, hogy “a Jobbik egy náci párt”.”

Steiner Pál

És ha nem hívja vissza a náci párt nácihoz hűen megnyilatkozó képviselőjét? Akkor tessék mondani kedves Steiner úr, a jobbik önök szerint milyen párt? Nagyjából két esetet tudok elképzelni: 1/ az MSZP politikusai alkalmatlanok munkakörük betöltésére, ha csak ebből az egyetlen momentumból képesek megállapítani egy másik párt valódi énjét, vagy 2/ hazudik, ha demokratának és baloldalinak nevezi magát^(b). E két eset akár egyidejűleg is fennállhat.

Gyurcsány Ferenc

.

A koala^(c) reakciójáról meg még nem is hallottam. Pedig elsőként kellett volna lépnie. De hát, mint Gyurcsánytól tudjuk, az antifasizmusnak nincs politikai marketing értéke, és nyilván a koalája is ezt az elvet vallja. Viszont Niedermüller Péter, a koala alelnöke(!) jó hosszan verbálmaszturbál a Galamuson⁽⁴⁾, hogy akkor most mi is van ezzel a jobbikkal meg a “demokratikus politikai pártokkal”:

Eldobom az agyamat

“amennyiben a Jobbik – részben vagy egészében – újfasiszta ideológiát képvisel, akkor meg kell kérdezni a demokratikus politikai pártokat, valamint a demokratikus nyilvánosságot, miért és meddig hajlandók közös szereplésekkel, vitákkal, sőt törvényjavaslatokkal legitimálni ennek a pártnak a működését.”

Niedermüller Péter

Azért érdekes lehet egy olyan párt, ahol ilyen fontos dolgokról az alelnök egy hosszú értekezéssel fényezi szellemiségét egy internetes portálon, ahelyett, hogy cselekedne ott, a pártjánál, ízibe. Pl. esőként talán kérdezze meg mindjárt a saját (állítólag demokratikus) pártját, hogy tagjai, vezetői, parlamenti képviselői “miért és meddig hajlandók közös szereplésekkel, vitákkal, sőt törvényjavaslatokkal legitimálni ennek a pártnak a működését.”

Ez az eset is csak azt bizonyítja, hogy Magyarországon demokrata, baloldali politikusok már pedig nincsenek, hát róluk szó se essék.
________________________________
(a) Nemzetközi egyezmény alapján hatályos magyar törvény tiltja Magyarországon mindenféle fasiszta (jellegű!)  szervezet működését: Párizsi békeszerződés 1947

(b)  Bár igaz, a honlapjukon nem is találok pár mondatban megfogalmazott, mindenki számára azonnal emészthető “küldetés” rovatot, ami a főoldal megnyitásakor rögtön, a legszembetűnőbb helyen közölné az őket is eltartó állampolgárokkal, hogy mit is várhatnak tőlük a pénzükért. Csak egy két-három lépésben elérhető Pártunk > az MSZP útvonalon elérhető frázisgyűjteményt, szóvirágcsokrot, ahol egyáltalán szó sem esik explicite általános, alapvető emberi jogokról, a hátrányos helyzetűekről, vallási, származási, nemi megkülönböztetés, rasszizmus, antiszemitizmus  elleni kiemelt feladatokról, melyeket egy mai Magyarországon egy demokratikus, baloldali pártnak kiemelten, hangsúlyosan fel kellene vállalnia. Így hát talán nem is háboroghatunk azon, hogy az MSZP semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy nácikkal üldögél együtt a parlamentben második éve. Ahogy 2002-től is inkább segítették a nácik megerősödését, semmint tettek volna ellene. Végül is a legfontosabbak az anyagiak, nem igaz?

(c)  Polgári nevén: Demokratikus Koalíció

________________________________
Források:

(1) 2012.04.04. Amerikai Népszava, Törvényhozásból neonáci dühöngő, http://nepszava.com/2012/04/magyarorszag/torvenyhozasbol-neonaci-duhongo.html

(2) Fónagy János (politikus), Wikipedia: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B3nagy_J%C3%A1nos_%28politikus%29 És hát milyen érdekes, ő is a Nagy Magyar Köpönyegforgatók széles táborát erősíti, mert hogy az előző átkosban az MSZMP tagjaként kövezte a kommunizmus felé vezető utat. ( 2011.12.15. Jobbik/Eger: Kommunisták a Fideszben: http://egerjobbik.blogspot.com/2012/01/kommunistak-fideszben.html ) És mily érdekes, hogy erről az adatról a Fidesz Birodalmi Website-okon szemérmesen hallgatnak: Kormányzati Portál: https://kozigazgatas.magyarorszag.hu/portretar/fonagyjanos.html , Fidesz honlap: http://fonagyjanos.fidesz.hu/index.php?id_cikk=315 )

(3) 2012.04.04. Index/MTI, A tiszaeszlári vérvádról beszélt a Jobbik,  http://index.hu/belfold/2012/04/04/a_tiszaeszlari_vervadrol_beszelt_a_jobbik/

(4) 2012.03.27. Niedermüller Péter: A Jobbik és az újfasizmus – I. rész: Eszmék és ideológia, http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=127535:a-jobbik-es-az-ujfasizmus-i-resz-eszmek-es-ideologia&catid=83:acssniedermullerpeter&Itemid=121