“Szeretem a Hazámat , a honfitársaimat, mindig is az hajtott, hogy értéket teremtsek és itthon boldogan éljek. Ha a szakmámon belül a kollégáimmal együtt, van számunkra itthon megélhetési lehetőség, és toleráns szeretetteljes légkör,akkor boldogan maradunk, vagy visszajövünk.”(1)

Pedig vannak idők, amikor külföldről jobban lehet szolgálni egy hazát, és ezek most nagyon olyan idők. Az hiábavaló áldozat, ha otthon vállalja az állandó zaklatást, életveszélyt. Még akkor is, ha nem lenne családja, kisgyerekei. Most pedig, hogy így felhívta magára a figyelmet, hogy lenácizta a nácikat, jól magára bőszítette azokat, rá(juk) fognak repülni ezerrel.

A nácikat semmi nem tartja vissza attól, hogy állandó életveszélyben tartsák a “másfajtákat”, lásd Kertész Ákos esetét. Hogy az illegális nácik hátán álló orbán kormány engedi nekik, az természetes, hiszen adósuk. Csodálkozni legfeljebb azon lehetne, hogy az un. “demokratikus ellenzéki erők”, un. “demokrata” közéletiek is szemérmetesen félrenéznek. Ha mára nem lennék tisztában azzal, hogy mi folyik Magyarországon, csodálkoznék is jó nagyokat.

Igaz, pl. Kertész Ákos esetében hiába az emigráció, mert ügyesen némaságra van késztetve. Más épeszű magyarázatot nem találván azt is hihetnénk, hogy a két ország illetékesei fű alatt szépen megegyeztek. (Hm. Vajon mit adhat ezért cserébe orbán?) Hiszen az 1947-es párizsi békeszerződés kölcsönös ignorálása is csak így képzelhető el.

Ámde bizonyára vannak más, talán jobb helyek, mint pl. Ausztrália. És hát talán nem is kell feltétlenül menekült státuszért térden csúszkálni a bürokrácia urai előtt, mert talán anélkül is lehet élni, dolgozni másutt. Sőt. Egy művész számára különösen kedvezőbb lehet egy, demokratikusnak, toleránsabbnak, befogadóbbnak, békésebbnek nagyobb eséllyel mondható környezet. (Meg kell jegyeznem: nincsenek mélyebb ismereteim e téren az egyes országok aktuális bevándorlási politikájában. Még.)

No de hát, Kedves Olvasóm, nem vagyunk egyformák. Tőlem ez a mindent eltűrő szeretetfüggőség idegen. Nálam az önérzet, az önbecsülés ezt felülírja. Hogyan lehet szeretni olyan hazát, amely kiszolgáltatja  állampolgárait saját, vagy egy másik ország nácijainak kénye-kedvének? Első alkalommal még mondhatják elnézőbb hajlamúak, hogy hibázott, megbocsájtható. De második (esetleg többedik) eset már menthetetlen bűn. Egy szülő bűne is nagyobb, mint egy idegené, ha megtagadja, másoknak kiszolgáltatja a saját gyermekét, akiért felelősséggel tartozna, akit védenie kellene, aki nem tehet arról, hogy véletlenül odaszületett.

A bizonytalan, változékony érzelmeknél ezerszer fontosabb – mert kézzelfoghatóbb -  egymás méltóságának, másságának tiszteletben tartása.

Amint ebből is láthatod, Kedves Olvasóm, csakis valami fatális tévedés révén kerülhettem a Földlakók közé.
————————- FOOT ———————

Nyitott Facebook oldalán tette közzé Búcsúlevelét(2): “Búcsúlevél kicsit másképp……”

“A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előítéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos “zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról “ szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejűleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása , a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást. “

Ehhez nem tudok mit hozzátenni. Csak azt tudom ismételni, ami 2010 áprilisa óta számomra is egyetlen értelmes célt jelent: vannak idők, mikor menni kell.

Gerendás Pétertől búcsúzva hallgassuk a zenéjét – vagyunk néhányan, akik hálásak érte.
K ö s z ö n j ü k .

.

.
És végül hallgassuk-nézzük meg három művész (Gerendás Péter, Bródy János, Grünwalsky Ferenc) hátborzongatóan csodálatos alkotását, azt a dalt, amely a “rendszerváltás” óta egyre aktuálissabbá vált(6), most pedig pontosan napjainkról szól (bár már másfél éve egy másik postomba is behuzaloztam):

————————- FOOT ———————

Szeretem, ha egy kép önmagáért beszél, és mellőzhetők a szavak.
Így most ez a postom azon kevesek egyike, amelyben a szöveg minimális.
Természetesen tudnék még hozzágombolyítani gondolatokat, ha akarnék,
de mert az e-világon kívül is van élet, hát kivételesen elégedj meg most csak ennyivel, Kedves Olvasóm:
no comment

————————- FOOT ———————

Az országban hónyúl-építési láz tört ki, netszerte találhatók jobbnál jobb hónyulak fotói.

Ezek közül kettő melengette meg szívemet(1):

Húsvéti hónyuszi

A fára mászó hónyúl se kutya

————————- FOOT ———————

Nem érdekel igazán maga a hír, hiszen ugyan mit tehet egy törvénysértő ország teljhatalmú illegitim kormánya? Amit a nép megenged neki. Azaz bármit.

Ám a cím olvastán megindult az agyam. Kérem szépen, a fidesz már rég a lakásunkban van. Az ágyunkban. A többség simán beengedte. Az a kevés pedig, aki nem akarta, oda beerőszakolta magát. Különben is, a múltba visszafelé vezető úton már bőven ott tartunk, hogy asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség. A fidesz fiúknak (lassacskán inkább bácsiknak) pedig dicső küldetése a szaporítás. Ha egy fehércselédnek sehogy se jönne össze egy külön bejáratú magyar ember, majd a fidesz aktivistái elvetik nála a nemzetiszín magvakat. Oszt jó napot.

És, Kedves Olvasóm, hogy a tartalom és forma ismét tökéletes egységben lehessen, behuzalozok ide egy “no comment” típusú képet:

————————- FOOT ———————

Állítólag a globális felmelegedés jele a tavaszi tél, bár a magyarázatát nem igazán értem.  Ha melegszik a Föld, akkor itt mégis miért hosszabbodik egyre a tél…? De hát mindent én se érthetek. (De majd dolgozom rajta.) Az időjárás és a magyarországi politikai klíma összhangját viszont továbbra is természetesnek vélem.

Gondoltam, Kedves Olvasóm, ledokumentálom ide a különös esetet: tavaszt várunk és telet kapunk. Ha esetleg – teszem azt – 100 év múlva kíváncsi lennék rá, hogy milyen idők is jártak ekkor errefelé, akkor egyszerűbb lesz a saját blogomban visszakeresni, mint könyékig kutakodni a nettengerben, ahol már most is nehéz megtalálni a szaporodó e-kacatok között egy-egy konkrét, lényeges infót. A Google el van foglalva a Facebook lekörözésével (khm.  különös, amikor a gagyiság lesz a mérce), ahelyett, hogy a web leggyengébb és egyre gyengülő láncszemét képező kereső szolgáltatásokat fejlesztené. Így hát jobban teszi az e-polgár, ha csak magára számít.

Ha oly szerencsés vagy, Kedves Olvasóm, hogy a Föld kevésbé fagyos tájain élhetsz (akár időjárásilag, akár politikailag), akkor engedd meg, hogy irigyeljelek. De hogy mégis lásd, mi folyik errefelé, szemléltetésül egy képet is mellékelek:

————————- FOOT ———————

Reblogged from Hungarian Spectrum:

A friend called my attention to an article written by Endre Ady, the great Hungarian poet, in 1902. For those of you not familiar with Ady's work, I ought say a few words about him. He came from an impoverished Calvinist petty noble family. The house he was born in was no different from those of the Romanian and Hungarian peasants in Érmindszent, today called Adyfalva in Hungarian and Ady Endre in Romanian.

Tovább… 1,119 egyéb szavak

Nem győznek hüledezni Magyarországon az un. “demokraták”, hogy az illegitim orbán kormány kitüntetéseket osztogat azoknak, akiknek adósa(1). Ez valami olyasmi, mintha valaki minden reggel értetlenkedve elcsodálkozik, hogy jéé, felkelt a nap. Vagy azon háborogna szüntelen, hogy az oroszlán húst eszik, hallatlan!

Én meg azon nem bírok napirendre térni, hogy ezek még mindig kómában vannak. Pedig aki kicsit is figyelt, az már a 2002-es választások idején tisztán láthatta, hogy orbán mit indított el(b), és ha nem állítják meg, milyen örvénybe navigálja Magyarországot. E helyett nyolc éven át az un. demokraták folyamatosan kómában voltak, pedig egyre riasztóbbak voltak a jelek, amitől azért már csak-csak fel lehetett volna ébredni.(3)

Na de legalább most térnének már magukhoz. De nem. Most a trendi “szörnyülködjünk együtt” c. társasjáték a módi. Orbán és kiszolgálószemélyzete, és náci hátvéderői meg nem győznek röhögni. Tessenek csak megfigyelni az arcukat. Alig tudják elrejteni cinikus, kielégült, pökhendi, kéjes vigyorukat. Nem mintha nagyon akarnák, hiszen minek is tennék: “Miénk a vár, tiétek a lekvár. Oszt jó napot.” Bruhaha!

Aki még azt se érti, hogy fizetség jár azoknak, akik segítsége nélkül a várat elfoglalni képtelenség lett volna, hát az olyan reménytelenül hülye, hogy tényleg csak röhögni lehet rajta.

De mert ezek a látványszörnyülködők mégse buta emberek amúgy, hát már nem tudom mi mást gondoljak, Kedves Olvasóm, mint hogy őket is orbán fizeti. Megélhetési szörnyülködők. Alibi demokraták. Egy törvényszegő ország teljhatalmú illegitim kormányának úgy kellenek ők, mint egy falat kenyér.

Ha az EU, vagy egyéb nemzetközi szervezet, vagy egyes külföldi politikusok gyanakvóan összehúzzák szemöldöküket, orbán csak kinyújtott ujjal a “demokratákra” mutat: íme, engedem nekik, hogy szörnyülködjenek.

Hát mi ez, ha nem demokrácia, tessenek mondani?
(És Európa, és a világ készséggel el is hiszi neki! Mert ugyan kinek kellenek azok a fránya diplomáciai bonyodalmak, nemde, Kedves Olvasóm?)
————————- FOOT ———————

Ismét egy film(1), amely egy újabb fenomenális mondattal ajándékozott meg. Érdekes, hogy mennyi hasonlóságot mutat a Kuplerájos filmmel. Ez is kellően kesze-kusza, nem nagyon találtam a fonalak kapcsolódásait, de nem is ébredett bennem olthatatlan vágy a felgombolyításukra. Az idézett mondat itt is a film zárójelenetében hangzik el, amit itt is csak véletlenül csíptem el, mivel ezt a filmet is a szokásos darabolós módszeremmel néztem: a reklámszüneteknek megfelelő ütemezésben.

A látott darabokból megtudtam a legfontosabb momentumokat: egy fiatal fiú (Keanu Reeves mint ~18 éves Martin) fülig belezúg a korban nem hozzáillő, ám csinos és ifjúlelkű nagynénikéjébe (Barbara Hershey mint ~32 éves Júlia néni). Ez, mint tudjuk, a társadalmi tudatba betonozott nemi sablonokba sehogy se passzolva örök izgalmas témaforrás. A másik főszereplő (Peter Falk mint Pedro bácsi) megsérti az albánok nemzeti érzéseit, akik ezért meg akarják ölni (vagy ilyesmi). E kisebbrendűségi komplexussal megspékelt nemzeti érzésből eredő problémakört napjaink Magyarországán élőben van szerencsénk tanulmányozni. Amúgy a film habkönnyű, bohókás, és zavaros. Utóbbit talán a film a filmben módszer bevetése is (f)okozhatja.

A két film leglényegesebb közös vonása nem utolsósorban: egy-egy fantasztikus mondatba tömörítve fejezi ki az élet lényegét. Jelen esetben tárgyalt mondatunk első részével maradéktalanul egyetértek, ám hogy a mocsok ellen a művészet (vagy akármi más) kellő védelmet nyújtana, ezt illetően bizonytalanság tölt el. Különösen, ha a művészet napjaink magyarországi művelőire gondolok.

Az idézett mondat angol eredetije
a filmben: “Life is a shitstorm, and when it’s raining shit the best umbrella is art.” (Pedro Carmichael ~ Peter Falk)(2.i)
a könyvben: “Life is a shitstorm, in which art is our only umbrella.” (spoken by character in a novel by Mario Vargas Llosa)”(2.ii)

A film alábbi videó-részletében a 6:32-nél kezdődő időszeletben hangzik el a mondat (nem szinkronizált, nem feliratozott, eredeti angol szöveg!). Bár én úgy hallom, mintha a mondat második részében még lenne pár szó, talán valahogy így: “the best umbrella You can buy is art”, de ennek járj utána Te magad, Kedves Olvasóm. Mindenesetre üzleti szempontot kár lenne (kár volt?) belevinni ebbe a nagyszerű mondatba. Igaz, a filmnek van még egy lényeges momentuma: a pénz. Amiről viszont amúgy is tudjuk, hogy mocsokfokozó.

————————- FOOT ———————

A természet nagyobb politikai érzék(enység)ről tett tanúságot, mint a társadalom: a magyar nemzeti ünnepre, március 15-ére telet hozott Magyarországnak. Nem kicsit. Nagyon. Amilyet még a naptári télre se. Így a természet adta meg a tartalomhoz tökéletesen illő formát.(1) Mi pedig Vörösmarty Mihály(2) verssoraival tehetjük e téli képet még teljesebbé:

Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg.

Ha Magyarország 20 év alatt ilyen, egyre gyorsabb ütemben halad visszafelé a harmincas évekbe, akkor az 1800-as éveknek már szinte a küszöbén van.

Így talán praktikus, ha meghallgatjuk, elolvassuk a teljes verset(3) – az egésznek is van (vagy lesz) napi aktualitása:

————————- FOOT ———————