eVitae

Nem mondhatom el senkinek

Mocsárdal

https://en.wikipedia.org/wiki/Peat_Bog_SoldiersIdeiglenesen Kínában állomásozó Kedves Barátomtól kaptam a hírt, hogy a Roma Holocaust, a Pharrajimos 70. évfordulójának idei, Nehru parti megemlékezési eseményét szervezők körében felvetődött a Mocsárdal éneklése.

Napjainkra a mocsár számomra elsősorban a magyar politikai színjáték szinonimájává vált. A Mocsárdalról soha nem hallottam eddig, de különös érzés a Magyar Politikai Mocsár öl(el)ésében tudni, hogy ez egy antifasiszta-mozgalmi dal, mely 1933-ban, egy németországi náci munkatáborban született, ahova a nácik a birodalom politikai ellenségeit, a szocialistákat és kommunistákat gyűjtötték. A Wikipédia angol nyelvű szócikke további infókat is tartalmaz ( magyar fordítása – nem meglepő módon – nincs neki). A dal szövegének sokféle nyelven sokféle (rövidebb/hosszabb) változata van. Összegyűjtöttem pár nyelvi változatot ide, egy csokorba – ne kelljen újra keresgélni, ha netán később is szükség lenne rájuk. Az alábbi gyűjteményben a szövegek a videófelvételeken is hallható változatok.

Magyar:

Nézd meg jól ezt a puszta tájat,
Megfojt minket a halál.
Szürkén néznek a görbe ágak,
Nincs zöld lomb és nincs madár.
Bús rabjai a sárnak,
Most vágnak a mocsárnak,
És várnak…
.
Itt nőtt ki ez a deszka tábor,
Messze minden kedves arc.
Póznák vállán szögesdrót táncol,
Őrség, fegyver fogva tart.
Bús rabjai a sárnak,
A barna mocsárnak,
Így várnak…
.
Nappal puska csövébe nézünk,
Éjjel fényszóró figyel.
Őrtornyok közt a sárban élünk,
Meghal az, ki szökni mer.
Bús rabjai a sárnak,
A barna mocsárnak,
Így várnak…
.
Még a reggel is sípra ébred,
Munkára a lápon át.
Áss, csak áss, míg a nap szétéget
És álmodd, hogy még várnak rád.
Bús rab a barna éjbe
Új szebb hazát remélve
Így vár…
(Nemes István)

(Magyarul van még egy korábbi szövegváltozat is, csak még nem tudom, hogyan illesszem be ebbe a szerkezetbe…)

Német / Deutsch:

Hannes Wader – Die Moorsoldaten
[http://youtu.be/aEDBkK_BthA]
Wohin auch das Auge blicket.
Moor und Heide nur ringsum.
Vogelsang uns nicht erquicket.
Eichen stehen kahl und krumm.
.
….Wir sind die Moorsoldaten
….und ziehen mit dem Spaten ins Moor.
….Wir sind die Moorsoldaten
….und ziehen mit dem Spaten ins Moor.
.
Auf und nieder geh´n die Posten,
keiner, keiner kann hindurch.
Flucht wird nur das Leben kosten,
vierfach ist umzäunt die Burg.
.
….Wir sind die Moorsoldaten
….und ziehen mit dem Spaten ins Moor.
….Wir sind die Moorsoldaten
….und ziehen mit dem Spaten ins Moor.
.
Doch für uns gibt es kein Klagen,
ewig kann nicht Winter sein,
einmal werden froh wir sagen:
Heimat du bist wieder mein.
.
….Dann zieh´n die Moorsoldaten
….nicht mehr mit dem Spaten ins Moor.
….Dann zieh´n die Moorsoldaten
….nicht mehr mit dem Spaten ins Moor
(en.wikipedia.org/wiki/Peat_Bog_Soldiers)

Angol / English:

The Peat Bog Soldiers – Paul Robeson
[http://youtu.be/4h0_JGO2PtQ]
Far and wide as the eye can wander,
Heath and bog are everywhere.
Not a bird sings out to cheer us.
Oaks are standing gaunt and bare.
.
….We are the peat bog soldiers,
….Marching with our spades to the moor.
….We are the peat bog soldiers,
….Marching with our spades to the moor.
.
Up and down the guards are marching,
No one, no one can get through.
Flight would mean a sure death facing,
Guns and barbed wire block our view.
.
….We are the peat bog soldiers,
….Marching with our spades to the moor.
….We are the peat bog soldiers,
….Marching with our spades to the moor.
.
But for us there is no complaining,
Winter will in time be past.
One day we shall rise rejoicing.
Homeland, dear, you’re mine at last.
.
….No more the peat bog soldiers
….Will march with our spades to the moor.
….No more the peat bog soldiers
….Will march with our spades to the moor.
(en.wikipedia.org/wiki/Peat_Bog_Soldiers)

Francia/ Français:

Devoir de mémoire: Chant des Marais
(hymne européen de la déportation)

[http://youtu.be/gUc1qJB_GlU]
Loin vers l’infini s’étendent
De grands prés marécageux
Et là-bas nul oiseau ne chante
Sur les arbres secs et creux
.
Refrain
Ô terre de détresse
Où nous devons sans cesse
Piocher, piocher.
.
II
Dans ce camp morne et sauvage
Entouré de murs de fer
Il nous semble vivre en cage
Au milieu d’un grand désert.
.
III
Bruit de chaîne et bruit des armes
Sentinelles jours et nuits
Et du sang, des cris, des larmes
La mort pour celui qui fuit.
.
IV
Mais un jour dans notre vie
Le printemps refleurira.
Liberté, liberté chérie
Je dirai : « Tu es à moi. »
.
Dernier refrain
Ô terre enfin libre
Où nous pourrons revivre,
Aimer, aimer.

Spanyol/ Español:

¡No Pasarán! 17 Los Soldados Del Pantano
[http://youtu.be/3Rq5-DEsp0I]
Todo cuanto el ojo abarca
está muerto no hay amor
Ni un pájaro nos alegra
Los robles desnudos nos dan temor.
.
Soldados del pantano
las palas en la mano.
.
Nos vigila la guardia dura
¿Quién podrá escapar?
Huir es la muerte segura
si disparan es para matar.
.
De nada nos sirven los lamentos
El invierno pronto pasará
Llegara el día que gritemos contentos
Por fin la patria nuestra será.
Ya no habrá más soldados
sufriendo en el pantano.
¡Ya no!

Orosz / Русский:

Болотные солдаты(Die Moorsoldaten)
[http://youtu.be/RKcVT3j9Nwo]
Как ни глянь всюду пустошь леса
И лишь видно злой туман.
Пенью птиц здесь давно не место
Крики страж да стон от ран
.
болотные солдаты
берем с собой лопаты… идем
болотные солдаты
берем с собой лопаты… идем
.
Здесь земля вся одно болото
И не даст плодов она
Здесь стоят лагеря, ворота
Наше счастье лишь во снах.
.
болотные солдаты…
.
Утром вновь поползут колонны
На работы средь болот
Боль и крик но мы неприклонны
Дух о Родине зовет
.
болотные солдаты…
.
Что есть мир мы давно не знаем
Там война а мы рабы
Все по близким мы скучаем
Как мешают кандалы
.
болотные солдаты…
.
Там и тут стережет охрана
И никак нам мне сбежать.
Смерть увидишь слишком рано.
Остается только ждать
.
болотные солдаты…
.
Не грусти друг угнетенный
Растает снег , придет весна
Будет Родина свободной
будет жить твоя страна
.
Болотные солдаты
Бросают прочь лопаты долой…

További keresgéléssel egy 1938-as orosz(szovjet) filmre is rábukkantam, amely mintha épp ehhez kapcsolódó témát dolgozott volna fel. Sajnálatos módon a valamikori orosz nyelvtudásomra a feledés jótékony homálya borult, így csak a Google fordítóra tudom alapozni e sejtésemet. A film címe mindenesetre a Mocsárdal egyéb nyelveken szokásos címével azonos: A mocsárkatonák (a Google fordító szerint: A tőzegláp katonák). E pillanatban a Youtube-on ott van a film valószínűleg teljes verziója, azt is behuzalozom ide. És mivel a jogdíjak vámszedői ki tudja, mikor szedetik le onnan, ezért az ott található, infódús (ororsz) szöveget átmásolom ide is. Sajnos a filmről egyelőre nem találok angol infókat (de egyéb nyelvűt sem – magyart meg pláne nem). Ha esetleg, Kedves Olvasóm, tudsz oroszul, akkor jó Neked. És ha szeretnéd, hogy más, oroszul nem tudó Kedves Olvasóimnak is jó legyen legalább egy kicsit, akkor 1-1 kommentben az esetleges tévedésemet korrigálhatod, és/vagy kiegészíthetsz a filmmel kapcsolatos további infókkal – magyar, vagy angol, esetleg német nyelven.

Болотные солдаты(Die Moorsoldaten)
[http://youtu.be/z7woSoUu7xE]
Другое название: Вальтер / Лагерь на болоте
Режиссер: Александр Мачерет
Сценаристы: Юрий Олеша, Александр Мачерет
Оператор: Евгений Андриканис
Композитор: Лев Шварц
Художник: Артур Бергер
Страна: СССР
Производство: Мосфильм
Год: 1938
Премьера: 25 ноября 1938Актеры: Олег Жаков, С. Широкова, Иван Кудрявцев, Александр Зражевский, Василий Ванин, С. Муратов, Борис Пясецкий, Алексей Консовский, Игорь Доронин, Алексей Грибов, Семен Межинский, Иван Коваль-Самборский, Владимир Балихин, Андрей Файт, Сергей ЦенинЖанр: социальная драма

По одноименному произведению Ю. К. Олеши.
Берлин, начало тридцатых годов… После прихода Гитлера к власти в стране царят произвол и беззаконие. Члены штурмовых отрядов бесчинствуют на улицах города. За малейшую попытку противостояния режиму людей избивают и арестовывают. За выступление на собрании в университете студент Франц Мюллер отправлен в концентрационный лагерь. У его матери случился сердечный приступ. Когда Вальтер (Иван Коваль-Самборский), приятель Франца, отправился за лекарством для пожилой женщины в “еврейскую” аптеку, его и аптекаря избивают и отправляют в концлагерь. Вальтера помещают туда под именем Шульца, руководителя коммунистов, которого фашистам так и не удалось задержать.

После разгрома штурмовиками явочной квартиры подпольщиков в лагерь смерти попадает и рабочий-коммунист Пауль Венцель (Олег Жаков). Их прозвали “болотными солдатами”… Узники работают в нечеловеческих условиях: роют канал лопатами, стоя по колено в болотной жиже и изнемогая от усталости. За малейшую провинность заключенных избивают, им назначают штрафные работы. По счастливой случайности Паулю удалось бежать из этого ада. Он снова оказывается на своем заводе, где рабочие начинают забастовку простеста…

Megjegyzés:

Sajnos a magyar nyelvű változatból csak ezt az egyetlen felvételt találtam netszerte. Magyarországon vagy már akkor se volt túl nagy divatja az antifasizmusnak, vagy azóta – különösen napjainkban – lett divatjamúlt. És ezt az egyet is sajnos csak az általam hőn utált Facebook-on leltem. Amint láthatod, Kedves Olvasóm, az FB-n lévő videót nem lehet beágyazni a WP-be. Az FB ad ugyan valami beágyazási kódot, de JavaScipteset, amit viszont a WP nem tűr. Így megy ez. Ezért az FB-s videót csak postként tudtam berakni, a legutóbb alkalmazott módszerrel, ami viszont nem teszi lehetővé az FB-ablak arányos lekicsinyítését a táblázat cellájának méretére. A buta felhasználó csak ne akarjon mást, mint amit az okos szolgáltatók megengednek. Nem igaz, Kedves Olvasóm? Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy az FB videó(post) mennyivel lassabban “jön át”, mint a Youtube tartalom.)

Ellenben a Facebook-linkeknek még mindig csak a kilométeres hosszú változata használható. A világ szorgos leigázása közben még lenne hová fejlődnie használhatóság tekintetében. Persze a nagy zsozsót hozó átlag netpolgárt kielégíti a mindenfelé klikkelgetés boldogsága. Mi különcök meg csak szívjunk, oszt jó napot.

Szenes Hanna és Szép Ernő

A Kohányi Társaság Szenes Hanna és Szép Ernő születésének évfordulója alkalmából emlékezik és emlékeztet 2014.07.17., csütörtök 18-19 órakor. Részletek a Kohányi Társaság web-nyitott Facebook oldalán találhatók, mely bejelentkezés nélkül is olvasható. Itt az egyik kapcsolódó FB postot látod, ha egy kis türelmet tanúsítasz, Kedves Olvasóm, amíg ide áttöltődik:

Megjegyzés:

Ez a post egyidejűleg egy technikai próbája annak is, hogy hogyan lehet publikus FB postokat WP postba beágyazni. A postot vázlatként elmentve a Preview teljesen jól mutat mindent (kivéve, hogy a középre igazítása egyelőre nem sikerül), remélem, hogy publikusra állítás után is így marad. (Kétkedésem megalapozott, mert a blogszolgáltatók gyakran megtréfálnak azzal, hogy a publikált postban másképp, esetleg rosszul, esetleg egyáltalán nem is látszanak a beágyazott elemek. Ilyenkor mindig üzenem a szolgáltatónak: köszönjük, mi is jót nevettünk :-) )

Megjegyzés+:

Mindjárt azt is sikerült kipróbálnom, hogy hogyan néz ki, ha kihúzzuk a hivatkozás(URL vagy webcím) alól az FB  tartalmat, azaz kitöröljük az FB-n a postot, melyre hivatkoztunk: FB post on WP ErrorTörtént ugyanis, hogy a nagy sietségben a KT illetékese az egyik évszámot eltévesztette. Egy (azaz 1) kedves FB vendég jelezte a hibát, így hát mielőbb korrigálásra került: a javított képet a KT feltöltötte. Azonban az FB olyan, mint az élet (ahogyan az egyik Kedves Barátom hajtogatja, amivel én sosem értek egyet – ez eset kivételével): egyutas. Azaz irreverzibilis. Legalábbis a képfeltöltést illetően, azaz nem lehet lecserélni egy újabb verzióval, ugyanaz alatt a permalink alatt, hanem az újabb verziót már csak egy másik URL-lel lehet elérni. Bár ez mintha itt, a WP-n is így lenne, eléggé el nem ítélhető módon. Legalábbis még nem jöttem rá a trükkjére.) Így most e postban a korábbi, “halott” linket lecseréltem az új FB postra mutatóra. Még szerencse, hogy a KT-vel elég szoros az együttműködésem, így rögtön tudtam a változásról  :-)

AN fagyi

AN_fagyiNyár van, hőség. Ezért (vagy ennek ellenére?) nincs az rendjén, hogy az Amerikai Népszavának a nyitóoldala fagyos.

Miután ismét hosszas kihagyás után ismét írtam egyet, a Szendvicset, szokásomhoz híven kíváncsian átkattintok a nepszava.com-ra, ellenőrizni, hogy az Amerikai Népszava webhelyén – ahova a blogom be van huzalozva (köszönet érte) – befrissült-e már.

Egy-egy új postom után ez még egy plusz izgalmat jelent, ugyanis a WordPress automatizmusa kissé ráérősen teszi meg ezt a szívességet. Bár még nem volt elég erőforrásom sose, hogy bemérjem a pontos késleltetési időt, ámde eddigi megfigyeléseim szerint mintha egy egész nap is eltelne, mire az új postom átfrissül az AN-re. Hát, végül is, Amerika messze van, nemde, Kedves Olvasóm? (Térben is, időben is, hogy társadalmi-politikai vonatkozásokat ne is említsek.)

Az Amerikai Népszava fagyos címlapjaÁmde most egy egész másfajta, új típusú jelenség fogad: megdermedve látom, hogy az AN június 10. óta nem frissült. Megáll bennem az ütő: mi történhetett?

Csak nem valami e-cenzúra indult be mégis Magyarországon suttyomban (under the table)? (De ennek később ellentmondanak a határon túli visszajelzések.)

A drága Bartus úr mégis befagyasztotta volna az egész webhelyet, ahogy korábban a legrosszabbnál (a nepszava.com nyom nélküli felszámolásánál) egy fokkal kevésbé rossz verzióval sokkolt bennünket? De hiszen legutóbb arról volt szó, hogy ha bár fékezett habzással is, de azért mégiscsak mozog az AN! Még némi rosszhiszeműség is felhorgad bennem (elnézést kérek érte): csak nem a vendégblogok frissülését kapcsolt ki a drága Bartus úr valami ismeretlen okból kifolyólag? (És  már keresem, és már megtalálni is vélek egyet: a Magyar Mocsár bűzétől így is próbálja magát távol tartani, amit persze amúgy teljesen megértek. ) Hiszen az lehetetlen, hogy június 10. óta egyetlen vendégblogban sem jelent meg újabb cikk! Még ha páran le is álltak, ill. megritkult az írásuk, de hogy pl. a Kanadai Hírlap, ill. a régóta automatára állított lyency és valakiblogja ne frissült volna azóta, kizártnak tartom.

Ijedten vetem be az összes vizsgálati eszközt, ami csak eszembe jut:

Nézem mindenféle böngészőben: Firefox, Opera, IE, Chrome. Ugyanaz. Nézem különféle (“hagyományos”) számítógépen, különféle Windows alatt. Ugyanaz. (A böngészők szemeteit – cookies, cache, history, stb. – amúgy is mindig töröltetem, de most mégis egy alaposabb takarítást végzek a Windows bugyraiban.)

Keresek Google-lal, majd nézem a saját blog felületem jobbsávjában az AN-RSS dobozkát, és ezek mutatják, hogy június 10. óta bizony mégis csak kerültek az AN-re újabb cikkek, még ha szerény számban is. Hát ez meg hogy lehet? Továbbá ha a Google találati listájában, ill. az én AN-RSS dobozkámban lévő linkekre kattintok, akkor az AN megnyíló (al)oldala teljesen rendben van: látszik minden friss cikk ill. link. Rejtély.

Tovább nyomozva: ha az AN címlapjáról beljebb megyek, pl. valamelyik kategóriára, vagy egy (korábbi) cikkre kattintok, akkor az így megnyíló minden (al)oldal szintén rendben van (a vendégblogok friss linkjei látszanak). Így kattintgatok ide meg oda, előre meg hátra, végül arra a következtetésre jutok, hogy minden jel szerint “csak” a legfontosabb, kizárólag az AN címlapja fagyott le. Vagy be. Vagyis a nepszava.com kezdő weblapja, ami általában az index.htm(l) (ill. index.php vagy ilyesmi, lásd: Webserver directory index) névre szokott hallgatni (ezt IT közeli olvasóim bizonyára értik), valahogyan “beragadt”. Rejtély.

Eszembe jut még, hogy hát van ám nékem simifonom is (aka: “okos” telefon, Androiddal), rajta mobilinternet, hát nézzük csak. És lám: ott Opera és Chrome is tökéletesen hozza be a Címlapot. Is. A rejtély csak fokozódik.

Megkérem pár nettársamat a határon innen és túl, hogy ugyan nézzék már meg, hogy ők mit látnak. A rejtély tovább fokozódik, mert különböző égtájakon, különböző platformokon (=hardverek és szoftverek együttes rendszere az adott gépen)  igencsak különbözőképpen viselkedik az AN Címlapja: némelyiken a fagyott, másokon a friss tartalom jelenik meg.

Nos, talán nézzünk egy kicsit a felszín mögé. Jobbegerezek a böngészőmben: a View page source (forrásnézet) ill. View page info(a weboldal különféle infói) hasznos dolgokat mutat IT közeli netpolgárnak. Az előbbi hasznos igazán számomra. Látszik belőle, hogy milyen szoftver szülte a nyitóoldalt:

<meta name=”generator” content=”WordPress 2.9.2″ />

Ebből is látszik, amit amúgy is tudtam, hogy ez a html kód/fájl nem statikus, azaz a nepszava.com url-t beadva a böngészőnek, nem egy, már korábban létező html fájl jelenik meg egy az egyben, hanem a tartalma (normális esetben) abban a pillanatban generálódik (újra). Vagyis, a címlap állandóan változó, épp aktuális adattartalmait (szinte mind az) egy vezérlő program elkéri egy adatbázisból, és abból szépen összegyúrja azt a html kódsorozatot (egy meghatározott sablon alapján), melyet a forrásnézetben láthatunk, és amit html fájlba le is menthetünk a saját gépünkre. (Persze ez sokkal bonyolultabb, de nem terhellek jobban, Kedves Olvasóm, meg amúgy se tartozik szorosan e cikk tárgyához.)

Viszont ennyit azért kellett mégis elmondanom, mert a forrásnézet végén található három sor azt a gyanúmat támasztja alá, hogy ez a html kód statikus maradt, mégpedig június 11. hajnali kb. fél három óta:

<!– Dynamic page generated in 0.924 seconds. –>
<!– Cached page generated by WP-Super-Cache on 2014-06-11 02:22:08 –>
<!– Compression = gzip –>

Több esetet is el tudok képzelni az okokat illetően:

  1. A vezérlőprogram a szervertől azóta is ugyanazokat az akkori adatokat kapja – esetleg valamilyen rossz (elromlott/beragadt) paraméter miatt, pl. rossz elágazáson lévő algoritmusok lépnek működésbe, ill. rossz helyről kapják az adatokat az adatbázisból (esetleg pl. az adatbázis egy korábbi, mentett verziójából).
  2. A vezérlőprogram mindjárt induláskor (“bootoláskor”) úgy észleli, mintha ezt a html kódot(fájlt) már le is generálta volna, holott az egy ottmaradt, régebbi változat, amit rendes működés során mindig töröl/felülír, de egy korábbi “elszállás” (program-/rendszermegállás) miatt nem tette meg ill. azóta sem tudja megtenni, mert pl.  a hozzáférési jogok valamiért megváltoztak (pl. írásvédetté vált). Pl. mert valaki admin jogokkal matatott valamit a fájllal. Esetleg az adott folderrel. És ekkor hiába is generálja újra meg újra az aktuális nyitóoldalt, mert az előzőt nem tudja lecserélni.
  3. Még el tudom képzelni azt is, hogy a fejlesztők/szolgáltatók a simikütyü-őrület miatt a kütyü-platformokra nyomják ezerrel a fejlesztéseket/rendszermódosításokat, és közben a “hagyományos” számítógépekre vonatkozó elágazásokat(programrészeket) szépen elhanyagolják, miközben a künyüs módosítások ezekre is hatással vannak, és szépen elromolhatnak. De erre nem is figyelnek oda, mert már csak a simikütyü a frankó (az hozza gyorsabban a nagy zsozsót). Ha jobbhiszemű vagyok, akkor valószínű, hogy az egyes platformok esetén különbözőek a “boot”-folderek és/vagy -fájlok (index.html, vagy azonos szerepű fájl), ez érthetővé teszi, hogy Androidon miért működik jól.
  4. Vagy még egy újabb eset is elképzelhető: olyan paraméterek “interferálnak” egymással, ami a jogosultságokat és a platformokat rendes esetben külön “hordozzák”. (Azaz a jogosultságokat és platformokat lekérdező algoritmus nem tudja őket rendesen különválasztani, és “összemosódik” a kétféle működési ág.)

Egy szó, mint száz: amint látod, Kedves Olvasóm (ha egyáltalán eljutottál idáig e talán túl szakmai szöveg olvasásában), egy ilyen összetett rendszerben ezerféle ponton is lehet hiba. Minden jel arra mutat, hogy a szerveroldalon lehet valami probléma; a vezérlőprogram nem a jó(nem a friss) adatokat kapja az adatbázisból/szervertől, hanem valami, esetleg korábbi működési hibából visszamaradt szövődmény miatt a jún.10/11-i adatokat (esetleg rossz tárhelyről, pl. valami cache-ből) a Címlap (nepszava.com) generálásához. Vagy az újonnan generált tartalommal nem tudja felülírni a “lefagyott” régi html fájlt. Az, hogy némelyik platform, pl. az én simifonom mégis jó adatokat kap, magyarázható azzal, hogy a weblapok generálása nem teljesen azonos algoritmusok alapján történik, hanem pl. egy platform-függő paraméter szerinti elágazással más-más modulok/eljárások aktiválódnak, melyek némelyike mégis a friss adatokat tudja “megszerezni”.

Ha fogadni lehetne, akkor én a 2. okra tippelnék. Sok-sok éves szakmai rutinom azt súgja, hogy ez lehet a nyerő.

Természetesen szóba jöhetne még az összeesküvés elmélet is, mely szerint az AN ellen ármány és cselszövés történt, ami végül is megeshet, hiszen az AN (Bartus László inkluzíve) sokak begyébe bedolgozta magát, pontosabban a teljes Magyar Politikai Mocsár (MPM) jobb, “nemzeti”,  “bal”, “demokratikus” oldalán/peremén dagonyázó összes mocsárembere utálja határon innen, sőt azon túl is.

Csak mi néhányan, mezítlábas demokraták szeretjük tisztánlátásáért, következetes szókimondásáért. És mi reméljük, hogy az AN Címlapja hamarosan “fölenged”.

Megjegyzés:

  1. Természetesen Bartus úrnak a problémát már jeleztük. Dolgozik rajta.
  2. 2014.07.15.: bővítés

Szendvics

http://www.wpclipart.com/food/meals/sandwich/big_sandwich.png.htmlKülönös mókamester az élet: épp úgy adódott, hogy két kedves barátom a sárgolyóbisnak (aka: Föld/Globe) ellentétes pontján van. Ez azt is jelenti, hogy épp talppal vannak “szemben” egymással. Lelki szemeim előtt megjelenik e két barátom, ahogy a golyóbison állnak laugh.

Ha jól számolom az időeltolódás alapján a dolgokat. És ha igen, akkor én épp középen vagyok. (Csak sajnos még mindig nem a szabadon választott, hanem a születésileg rám kényszerített oldalán a golyóbisnak.)

New York (-6h)

Hungary

China (+6h)

Amint a fenti órákon is láthatod tehát, Kedves Olvasóm: balra -6 órával van az egyik, jobbra +6 órával a másik kedves barátom. Esetleg (ha a fizikai valóságban választunk vonatkoztatási pontot) fordítva: jobbra -6 órával van az egyik, balra +6 órával a másik. Természetesen ezek egyike sem jelent eszmei/politikai irányt, mivel ebből a szempontból – velem együtt – hasonló a pozíciónk, még ha nem is vagyunk 100%-os fedésben egymással. Ami nem is lenne jó, hiszen akkor semmi újat nem tudnánk egymásnak nyújtani.

A fedésről jut eszembe: hármunk pillanatnyi pozíciója linkelte elmémbe (midőn frappáns post-cím keresésén törtem) a szendvicset, lévén a két kedves barátom férfinemű, velem ellentétben. [Mivel ez a blog kiskorúak számára nem kerülendő, ezért itt nem e-csetelem a szendvics szlenggé nemesedett jelentését. Ha esetleg nem vagy elég tájékozott e téren, akkor átkukkanthatsz ide(magyar), vagy ide(angol).]

No de hát esetünkben a barátság egészen más jelentéssel bír, talán pontosabb is lenne az eszmetársak kifejezés, esetleg kissé lazábban, de  találóbban és szemléletesebben fogalmazva: egy rugóra jár az agyunk. (Természetesen a fent említett 90+ százaléknyi pontossággal. És természetesen ennek a meghatározásnak sem involválandó a plusz egy ékezetes verziója, a szendvicshez hasonlóan.) Az elv-társak szó is releváns lenne, ha nem tartozna egy másik típusú diktatúra által kompromittált kifejezések listájába.

További érdekesség még, hogy a +6 órányira lévő kedves barátom épp azonos időzónába esik vágyott földrészemmel, Ausztráliával (pontosan annak is egyik területével). Miközben én még egy hangyányit se tudtam megközelíteni. De legalább kedves barátom miatt gyakorolhatom egy kicsit a permanens “időátállást”. Legalább időben legyek máshol, nem igaz, Kedves Olvasóm?

Aminek kevésbé tudok örülni, hogy most a két barátom jóvoltából(?!) a fenti két országból szűrődnek belső emigrációm résein át hozzám némi MPM-hírek (MPM=Magyar Politikai Mocsár). Ámbár végül is mókásnak is vehetném, hogy Kínából kaptam a legfrissebb magyar dagonya-hírt, mely szerint a magyarországi “demokratikus ellenzék” nem hogy megélhetési-, nem hogy látvány-demokrata (baloldaliságukról, mivel hogy nincs nekik, szó se essék) – ezeket még nem ellenzéki korukból jól megtanultuk, hanem még rasszista is. Hát kérem, lehetséges, hogy az akác, gulas és egyebek mellett újabb hungarikummal gazdagodott a Földgolyó: magyar rasszista demokratákkal (röviden: MaRaD). Így megy ez. Erről később még kicsit értekezni fogok egy külön postban. Nem mintha hangyányit is meglepett volna, vagy érdekelne, de annyira tökéletes és jellemző, oly kerek egész ez a Pásztor Albert sztori, és oly fényesen igazolja a “demokrata”/”ballibes” politikusokról/közéletiekről 2002-től 2010-re kikristályosodott-megszilárdult álláspontomat, hogy minden ocsmánysága ellenére azt kell mondanom: a rendszer gyönyörűen tökéletes.

Megjegyzések:

  1. Ha esetleg valami különös okból “feliratkoztál rám”, Kedves Olvasóm (azaz értesítőleveleket kapsz új postomról), és még különösebb okból már meg is kaptad e postról az értesítést, akkor talán észrevetted, hogy e post még nem (volt) látható a blogomban. (Vagyis a “link nem működik“.) Ez attól van, hogy a szerkesztőfelületen ravasz módon a Save és Publish gombok túl közel vannak egymáshoz, és nagy ritkán az utóbbit nyomom meg az előbbi helyett, mint most is. És még akkor javában küzdöttem az órák beágyazásával. Ráadásul – mivel a WP sem tökéletes -, bizonyos (pl. beágyazott) elemeket az előnézet (magyarul: Preview) nem mutat, vagy rosszul. (Persze a marketing duma ezzel nem korrelál.) Ezért néha muszáj még munkafázisban átmenetileg publikálnom is. Lám, Kedves Olvasóm, ezért kell nagyon vigyázni az e-világban: óvatlan-észrevétlen félrenyomásunkból szerezhet könnyedén tudomást pl. párunk a félrelépésünkről. (A szóismétlés stilisztikailag általában kerülendő, ezért nem ismétlem meg a “félrenyomásunk” szót Schadenfreude )
  2. Fenti órákat a http://www.worldtimeserver.com ingyenes szolgáltatása biztosítja, köszönet érte. Mivel a szolgáltatás online érhető el (azaz e post betöltésekor mindig ahhoz a webhelyhez(szerverhez) is kapcsolódnia kell), néha előfordulhat, hogy csak lassan, ill. még ritkábban: hogy egyáltalán nem jelennek meg az órák. Ezért ha érdekelnek, akkor légy türelmes, ill. később kukkants be ismét ide, Kedves Olvasóm. Van még egy másik webhely is, ahol a Földgolyó különböző időzónáiról sokrétű, hasznos infókat lehet találni, különösen tetszik az időtérképe (Time Zone Map). Neki is van a fenti órákhoz hasonló, beágyazható szolgáltatása, azonban az általa generált kódot mindegyik (tartalékos) blogszolgáltatóm (Blogspot, Vivaldi) és a WP is kiköpte (egyszerűen szó nélkül törölte a post mentésekor – haha, mi {l/j}úzerek is jót nevettünk, köszönjük!). Bár lehetséges, ha még további pár órát küzdök vele, talán sikerül kicseleznem – de akkor hol lenne még ez a post, nem igaz, Kedves Olvasóm?
  3. A szendvics-kép forrása: http://www.wpclipart.com/food/meals/sandwich/big_sandwich.png.html

Azonos-e a rendszer elutasítása annak bojkottjával?

Izgalmas kérdéseket feszeget Kálmán László a Vasárnapi Hírek április 20-i számában megjelent cikkében (Az a bizonyos összefogás), amelyben az elmúlt négy év demokratikus ellenzéki politikáját elemzi. A cikkben többek között a következőket írja:

„Hasonlóan fatális volt az, hogy teljesen elmaradtak a cél megfogalmazásának nem nyelvi eszközei: az elemi felháborodás és a teljes bojkott. Még ha az ellenzék egyes politikusai gondolhatták is azt, hogy „a nemzeti együttműködés rendszerében” elérhetnek valamiféle részleges sikert (nagy butaság lett volna, de tegyük fel), akkor sem lett volna szabad ennek megfelelően viselkedniük. Az Orbán-rendszer kiépítésének valamelyik szimbolikus pillanatában, például az „Alaptörvény” elfogadásának pillanatában vagy más hasonló esemény alkalmából ki kellett volna vonulniuk a parlamentből, és nyíltan meghirdetni azt, amit amúgy a vak is látott: a harc a politika eszközeivel nem folytatható. Mivel ez elmaradt, előre hiteltelenné tették, hogy később ne kormány-, hanem rendszerkritikát gyakoroljanak: azt az üzenetet küldték, hogy ebben a négy évben (és a választásokon) szokásos demokratikus versengés zajlik.”

A bojkottot (a rendszer, a parlament, illetve a választások bojkottját) sokan követelték és követelik ma is. Számtalan alkalommal megtette ezt Bartus László (például az április 6-i választás előestéjén is), de sokan mások is figyelmeztettek arra, hogy a rendszer elutasításából logikusan annak bojkottja következik, a rendszer által megszabott keretek közt lefolytatott választással pedig a rendszert legitimáljuk. Aligha vitatható ennek az okfejtésnek logikus és elvszerű volta. De vajon érvényesíthető-e ez az elv a gyakorlatban, illetve volt-e reális esély arra az elmúlt négy évben, hogy a demokratikus ellenzék a bojkott fegyverét fordítsa szembe az önkényuralommal? Ahhoz, hogy a kérdést megválaszoljuk, érdemes röviden áttekinteni a 2010-es országgyűlési választás óta eltelt időszakot. Meddig volt legális és meddig volt legitim a rendszer, milyen mértékben tekinthetők legálisaknak a 2010 tavasza óta lefolytatott választások?

Tegyük most félre azt az egyébként jogos és fontos kérdést, hogy egyáltalán legálisnak (nem legitimnek!) tekinthető-e egy olyan választás (1994 óta valamennyi országgyűlési választás ilyen volt!), amelyen – az 1947-es párizsi békeszerződés megsértésével – náci párt is rész vehetett, mert sajnos egy demokratikus választást annak eredménye utólag mindig legitimál (ha nem is legalizál). A rendszer azonban legkésőbb az „Alaptörvény” kihirdetésétől, illetve annak hatályba léptetésétől fogva mindenképpen illegitim volt, mert Orbán nemcsak az Alkotmányt módosította (amire a kétharmad birtokában valóban lett volna felhatalmazása), de magát az alkotmányos rendet számolta fel. Sajnos április 6. óta ez az érv nem igazán áll meg, mert utólag ez a választás is legitimálta a rendszert. Most már csak arra hivatkozhatunk, hogy a választás valójában nem volt demokratikus, de miután részt vettünk benne (jobb híján magam is így tettem), lássuk be, hogy ez egy meglehetősen gyenge érv.

A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának elfogadása 2010. június 14-én, az „Alaptörvény” kihirdetése 2011. április 25-én, de legkésőbb annak hatályba léptetése 2012. január 1-jén lehettek volna azok a szimbolikus pillanatok, amikor a demokratikus ellenzéknek ki lehetett és ki kellett volna vonulnia a parlamentből azzal, hogy ebben a kutyakomédiában nem hajlandó részt venni. Természetesen az egész ellenzéknek kellett volna így tennie, mert néhány képviselő, vagy akár csak egy kis párt ilyen akciója nem sokat ért volna.

A NENY elfogadása 2010 júniusában váratlanul érte az ellenzéket (bár valami hasonló lépésre Orbán 2010. február 16-i kötcsei beszédének ismeretében számítaniuk kellett volna). Persze tiltakoztak a parlamentben, és ellene is szavaztak (még a Jobbik is így tett), de az egészet múló elmezavarnak tekintették. „Komoly” fellépés a NENY ellen már akkor is csak a parlamenten kívülről jött – gondoljunk Dániel Péter kaszinótojásos akciójára.

Létezik egy olyan városi legenda, hogy a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselői már 2010-ben többször kivonultak a parlamentből, és hogy ez akkor az MSZP vezetésének rosszallását váltotta volna ki. A történet – bár nem teljesen alaptalan – ebben a formában mégsem igaz.

A DK 2010 októberében szerveződött meg az MSZP-n belül, annak platformjaként. Ebben az időszakban azonban nem történt semmi olyasmi, hogy a DK-s képviselők látványosan kivonultak volna a parlamentből. Erre már csak azért sem kerülhetett sor, mert akkoriban jó szerivel még azt sem lehetett mindig pontosan tudni, melyik MSZP-s frakciótag tagja a DK platformnak.

2011 februárjában indult meg a Szájer-féle alkotmányozás. Az MSZP-n belül ekkor vetődött fel először a bojkott gondolata, természetesen a DK platform részéről, de nem általában a parlamenti munkában, hanem csak az alkotmányozási folyamatban való részvételt illetően. Valóban voltak éles viták, de a DK-s képviselők (még mindig nem volt pontosan világos, hogy kik is azok!) ekkor sem vonultak ki külön a parlamentből; a vita végig a párton belül zajlott. Végül a DK érvényesíteni tudta álláspontját, és az egész MSZP (mint ahogyan az LMP is) bojkottálta az alkotmányozást. Mesterházy Attila ekkor még nagyon világosan tudott fogalmazni: 2011. március 15-én a Pilvax közben azt mondta, hogy „alkotmányos puccs zajlik”. Az „Alaptörvényt” ennek ellenére – nem is történhetett másként – 2011. április 18-án a parlament elfogadta, majd április 25-én a köztársasági elnök is aláírta. Az „ősbűnt” akkor követte el az MSZP (benne a DK) és az LMP, amikor ezek után visszakullogtak a parlamentbe. Ott kellett volna hagyniuk a puccsista rendszer látványpódiumát (és persze képviselői melegedőjét), és a politikát az utcára kellett volna kivinniük. Nem így történt; az MSZP-ben ettől fogva alkotmányos puccsról és a rendszer illegitim voltáról kizárólag a DK-ban esett szó, Mesterházy szeme előtt pedig 2011 nyarától kezdve a 2014-es választás megnyerhetőségének hamis ábrándja lebegett, mindent a szavazatmaximálásnak és saját, párton belüli hatalma megerősítésének rendelt alá, pártját pedig tudatosan populista irányba vitte el – hogy mekkora sikerrel, azt ma pontosan látjuk. A DK-nak ezek után nem maradt más választása, mint hogy önálló párttá váljék (utólag az is világos, hogy Gyurcsánynak ezt a lépést jóval előbb, már 2007-2008-ban meg kellett volna tennie, bár elismerem, hogy ebben a kérdésben akkoriban magam sem voltam ilyen határozott).

A DK 2011. október 22-én vált ki az MSZP-ből, de csak novemberben vált egyértelművé, hogy ki az a tíz képviselő, akik a DK-hoz tartoznak. A parlamentből való kivonulás azonban az ő körükben sem merült fel; ennek tíz képviselő esetében nem is lett volna sok értelme. A parlament bojkottja csak akkor lehetett volna hatásos, ha abban a DK mellett az MSZP és az LMP is részt vesz, de erre akkor már esély sem volt.

Az utolsó hatalmas lehetőséget a parlament bojkottjára 2012 januárjában, az „Alaptörvény” hatályba léptetésekor mulasztotta el a demokratikus ellenzék, pedig a 2012. január 2-i, az Opera előtt megrendezett látványos tüntetés lendülete erre kitűnő alkalmat adott volna. Az MSZP, a DK és az akkor már súlyos belső problémákkal küzdő LMP azonban úgy érezte, közeledik a ciklus második fele, amikor már – reflexből – a következő választásra kell koncentrálni. Pedig nagyon sokan felhívták a figyelmet arra, hogy a 2014-es választás valójában nem lesz demokratikus, és azt a demokratikus ellenzék, ha megfeszül, se tudja megnyerni (sajnos ugyanez vonatkozik a következő évek választásaira is). Nemcsak Bartus László, Kolláth György és sokan mások írtak és beszéltek erről folyamatosan, de 2012 júliusában még Debreczeni József, a DK alelnöke is felvetette, hogy a 2014-es választást esetleg bojkottálni kellene. Véleményével azonban kisebbségben maradt, és még csak azt sem lehet mondani, hogy alaptalanul: hasonlóan a parlament bojkottjához a választás bojkottjának is csak akkor lett volna értelme, ha abban a demokratikus ellenzék (de legalább is az MSZP és a DK) egységesen részt vesz.

A történet folytatására valamennyien emlékszünk. A 2012 ősze és 2013 ősze között időszak elvesztegetése (Bajnai potenciális pártok feletti miniszterelnök-jelöltként való megjelenésétől addig, hogy végül egy kis párt elnökeként hagyta magát bedarálni Mesterházytól) az egész demokratikus ellenzék megbocsáthatatlan bűne. Egyedül Bajnai 2012. október 23-án meghirdetett (vagy beszéde mögött sejthető) modellje adott volna valami halvány esélyt arra, hogy a Fideszt saját játékszabályai szerint mégis le lehet győzni. Ehhez azonban az MSZP-nek és főleg Mesterházynak kellett volna olyan bölcsességet mutatnia, amelyre képtelen volt, ugyanis ezzel a bölcsességgel nem rendelkezett.

Mivel az MSZP részéről a bojkott fel sem merült, nem volt más lehetőség, mint megpróbálni a reménytelent: egy MSZP által vezetett összefogással legyőzni a Fideszt. Az „Összefogáson” belül azonban már nyilván nem lehetett bojkottról beszélni, sőt mivel az Együtt-PM az alkotmányos puccsot és a rendszer illegitim voltát sem szerette emlegetni (nekik erre legalább elvi okaik voltak, míg az MSZP merő opportunizmusból vágta sutba ezt a narratívát), 2013 őszétől a DK sem hangsúlyozta, hogy az „Alaptörvény” és így az Orbán-rendszer eleve illegitim; ez utoljára 2013 szeptemberében hangzott el Vadai Ágnes szájából.

Többen még ekkor is a választás egyéni bojkottjára buzdítottak, ennek azonban – néhány ember saját lelkiismeretének megnyugtatásán túl – nem sok értelme lett volna, hiszen egy olyan választáson, amelyen mintegy 3 millió választópolgár egyszerűen „csak” nem vesz részt, néhány ezer vagy tízezer tudatos bojkottáló se nem oszt, se nem szoroz.

Mint ahogyan az elejtett kő sem esik felfelé, az ellenzék sem nyerte meg a választást, Orbán rendszerét viszont legitimálta. Elvben most még lenne egy lehetőség: a demokratikus ellenzék megválasztott képviselői megtehetnék azt, hogy megtagadják az eskü letételét az „Alaptörvényre”, majd kivonulnak a parlamentből, de ezt nyilvánvalóan nem fogják megtenni, mert most már egy olyan pályán vannak, amelynek logikája ezzel a lépéssel összeegyeztethetetlen. Az „Összefogás” egykori szövetségesei ma már ismét versenytársak, akik pozíciójukat akarják egymással szemben erősíteni a 2018-as választásokra sandítva. Még most sem akarják elhinni, hogy azokat sem lehet megnyerni. Orbán rendszere nem demokratikus választáson, hanem az utcán, parlamenten kívüli hatásokra fog összeomlani. Bízzunk benne, hogy erőszak nélkül.

A most következő időszakot az MSZP jelenlegi formájában aligha éli túl. Valódi ellenzék már nem tud lenni, legfeljebb csak „őfelsége ellenzéke”, rosszabb esetben a Jobbik valamiféle baloldali versenytársa. Az Együtt-PM még mindig képtelen önmagát artikulálni, ezért könnyen lehet, hogy hasonló sorsra jut, ráadásul ők kezdettől fogva az „Alaptörvény” fokozatos korrigálásával kívánták helyreállítani a demokráciát, ezért ők ebben az értelemben szintén konformisták. Az LMP pedig mindig is igazodott a rendszerhez, sőt egyes vezető politikusai még a Jobbikkal is hajlandók voltak együttműködni; náluk fel sem merül a rendszer alapjainak radikális tagadása. A mai pártok közül egyedül a DK-ban lehet meg még mindig az a potenciál, amely az Orbán-rendszer valódi ellenzékétől elvárható, ehhez azonban az szükséges, hogy a DK világosan elmondja, hogy pusztán technikai okokból vett részt és fog részt venni a választásokon, de az Orbán-rendszert továbbra is alkotmányos puccs által létrejöttnek, ezért törvénytelennek tartja, és célja az alkotmányos rend és az 1989-es Alkotmány helyreállítása.

Egy olyan helyzetben, amilyenben most vagyunk, természetesen elemeznünk kell az okokat, és önmagunkat vagy éppen kedvenc pártunkat sem menthetjük fel mindig. Ugyanakkor minden pillanatban az adott helyzetből kell kiindulnunk, amibe még az is belefér, hogy részt veszünk a következő választásokon is. De ezt csak úgy tehetjük meg, hogy folyamatosan hangoztatjuk: a rendszer illegitim, alkotmányellenes, és annak játékszabályait csak technikai kényszerből követjük, de azokat soha el nem fogadjuk. Nem fogadjuk el, mert eleve illegitimnek tartjuk az “Alaptörvényt” és így az egész rendszert is. Ad absurdum még az “Alaptörvényre” is fel lehet esküdni, ha utána lábunkkal dobbantunk, és az mondjuk: “eppur si muove” (mint ahogyan Galilei sohasem mondta).

A DK azonban – lévén tulajdonképpen polgári radikális párt – önmagában még így is kevés a fordulathoz. Ehhez az egész baloldalnak alapvetően át kell alakulnia, arról nem is beszélve, hogy végre meg kellene jelenniük a valódi, nyugat-európai értelemben vett konzervatív pártoknak is. Tartok tőle, hogy ez nem (vagy többségében nem) a jelenlegi pártok átalakulásával, hanem új mozgalmak létrejöttével fog lezajlani, akár több választási ciklus során is, egyrészt a gazdasági kényszer, másrészt a valódi liberális demokráciákra nyitott és azokról utazások során, az interneten, újságokban, biztos idegennyelvtudással tájékozódni képes új nemzedék nyomásának hatására. Lehet, hogy két, de az is lehet, hogy csak húsz év múlva. 1952-ben szinte senki nem sejtette 1956-ot, mint ahogyan 1985-ben sem Cristopher_Robin1989-et.

Addig pedig most már nyugodtan részt vehetünk Orbán minden választási komédiáján. Én bizony a Kádár-rendszerben is elmentem minden „választásra” és leadtam szavazatomat a Hazafias Népfront jelöltjeire. Mint ahogyan Micimackóban sem merült fel, hogy van a lépcsőn való közlekedésnek más módja is, mint az, hogy Róbert Gida a lábánál fogva húzza, a feje pedig a lépcsőfokokat veri, nekem se jutott eszembe, hogy ne szavazzak; az pedig, hogy ezzel egy tulajdonképpen illegitim rendszert legitimálok, végképp nem fordult meg a fejemben. Kellemes vasárnapi séta volt, szépen sütött a nap. Alighanem ebbe fog most ismét beleszokni országunk népe. Reméljük, hogy a nap is szépen fog sütni. Egy ideig. Amíg egyszer hirtelen ki nem tör majd a vihar.

Amerikai Népszava: no comment

Amerikai NépszavaAz internet alapvető életeleme az interaktivitás. Az első perctől kezdve azt szeretem benne, hogy gyors, közvetlen kommunikációra, visszajelzésre ad lehetőséget.

Persze, ennek is ára van, ahogyan mindennek: az előnyök és hátrányok  együtt járnak. És ahogy általában, a mérleg serpenyőjébe kell tennünk a pozitívumokat és negatívumokat, és úgy eldönteni, hogy a lehetőségeket mire, hogyan használjuk.

Én nem tudom elképzelni az e-életemet a direkt, azonnali  visszajelzés lehetősége nélkül (email, komment, üzenet, stb. formájában). Hogy régi, nehézkes módon, papíralapú “adathordozón” adjam közre a gondolataimat? Az ilyen egyirányú közlés olyan lenne nekem, mintha az asztalfiókom számára írnék. Bármit is írok bárhol, várom és örömmel fogadom a visszajelzéseket. (Más kérdés, hogy az egyre szaporodó e-csatornákon a folyamatos oda-visszajelzést már nehezen lehet győzni erőforrásokkal.) Nem csak úgy öncélúan szeretem az interaktivitást, hanem mert sokat segít az információgyűjtésben, új ismeretek szerzésében, gondolataim csiszolásában, a véleményem igazolásában, vagy épp felülvizsgálatában  (főképpen az enyémtől eltérő véleményekkel ütköztetve fejleszti a vita- és érvelési készséget, ezért különösen szeretem a viták lehetőségét).

Természetesen egészen más-más a helyzet egy szerény forgalmú webhely (mint e blog), ill. egy nagy forgalmú hírportál esetén. Utóbbinál az e-szemetelők, a nem tolerálható durva, öncélú, alapvető emberi normákba ütköző megnyilvánulások magas száma komoly moderálási feladatot jelent, számottevő adminisztrációs erőforrást igényel.

Megértem Bartus László indokait technikai szempontból, de még az elvieket is. Épp olyan értelmetlen a magyar politikai mocsár reménytelen dolgain rágózni vég nélkül (akár hírek, akár publikációk, akár kommentcsóva formájában), ahogyan lukas vödörbe vizet meregetni. Pláne, ha a vödör nemhogy csak lukas, de egyáltalán nincs is feneke. És tudom, milyen, ha a hosszas, hiábavaló meregetésbe egyszer csak belefárad a meregető, és a vödörrel ellentétben betelik a pohár, mondván: elég volt!

No CommentsMindazonáltal – ahogyan már a “Félmunka” c. postomban is említettem – a teljes komment-zárlattal nem értek egyet. Hiszen lehetnek olvasók, akiket a világ reménytelibb tájairól szóló hírek, cikkek is érdekelhetnek, és szeretnék az általuk  felmerülő gondolataikat hozzászólás formájában megosztani a többi olvasóval, a világgal. Nekem pl. nagyon hiányzott, hogy lényegében szünetelt a világ más tájairól (pl. Ausztráliáról :-)) szóló (kulturális, tudományos, stb.) hírek közlése (akár bulvár jelleggel is). A magyar mocsártól elszakadni igen üdítő dolog.

Nem látom be, hogy a nyomtatott AN cikkeinek az online változatánál miért ne lehetne kommentelni továbbra is.  Én néha belenéztem még a korábbi AN-be is (amikor talán még nem is volt Bartus úr a gazdája), és még ott is volt valamilyen interaktív lehetőség, ha kezdetlegesebb formában is (talán olvasói levélként).

A moderálási munkát esetleg lehetne könnyíteni részleges kommentelési lehetőséggel. Pl. sok website alkalmazza az időkorlátos kommentelést, azaz 1-1 cikk megjelenése után x idő (pl. egy hét, egy hónap, stb.) elteltével a cikket “bezárja”, azaz többé nem lehet hozzá megjegyzést fűzni. És/vagy eleve csak bizonyos (fajta) cikkek esetén engedélyezett a hozzászólás.

Korunk narkója, a Facebook

Korunk narkója, a Facebook

A félig-meddig zártkörű Facebook áttekinthetetlen bozótosa nem helyettesítheti a webre teljesen nyitott, keresők által is kezelhető, normális website-ot. (És mintha nem is minden AN cikk linkje kerülne fel az FB-re.) A Facebook látszólagos zártsága ellenére a net legkevésbé biztonságos kommunikációs felülete. A Facebook rendkívül agresszív módon próbálja a valódi (amúgy a legbizalmasabb személyes) adatokat, a valódi (ugyancsak bizalmas) kapcsolatokat követelni, és mindenkit mindenkihez hozzá akar láncolni – a modern kor legpimaszabb e-imperialistájaként. És mindezt úgy, hogy nem tudja garantálni a személyes adatok védettségét. (Ahogyan egyetlen más webszolgáltató sem, de legalább kevésbé pimaszok.) Én e tulajdonságai miatt módfelett utálom a Facebook-ot, kevésbé eufemisztikusan: gyűlölöm a Facebook-ot. Finoman szólva: herótom van tőle. De hát persze ez az én egyéni magán(y)ügyem, ettől még az AN kommentelők közössége beköltözhet a Facebook-ra, mintha mi se történt volna, és akkor megvan oldva a probléma. Ámbár a moderálási feladat ott ugyanúgy felmerülhet, de legalább nem két webhelyen.

Ha Te, Kedves Olvasóm, az AN kommentelést a Facebook-on szeretnéd folytatni, akkor segítségül megadom itt a közvetlen linket: https://hu-hu.facebook.com/pages/Amerikai-N%C3%A9pszava/177083425653956 Itt a jobboldali sávban a linkajánlóba szintén felveszem. Így tőlem bármikor közvetlenül is eljutsz a bozótosba :-)

Csak az olvasásához nem szükséges beregisztrálni / bejelentkezni az FB szénakazlába (read-only üzemmód), de a kommenteléshez bizony be kell menned a sűrűjébe.

A legideálisabb megoldás egy alternatív, kiegészítő blog lenne, de hát ahhoz (is) erőforrások kellenének, ami a “magunkfajták” köreiben hiánycikk.

No de hát az élet nem habostorta, ahogyan azt Virág elvtárstól is megtanultuk már rég.

No comment :-)

No ———————– FOOT ———————

Források:

  1. “Amerikai Népszava kommentelés”: http://nepszava.com/2014/04/velemeny/amerikai-nepszava-kommenteles.html
  2. Az Amerikai Népszava a Facebook-on: https://hu-hu.facebook.com/pages/Amerikai-N%C3%A9pszava/177083425653956
  3. “No Comment” kép: http://clima65.blogspot.hu/2011/05/sem-comentarios.html
  4. A tanú (Bacsó Péter, 1969) https://hu.wikiquote.org/wiki/A_tanu
————–

Kapcsolódó postok:

Franciaország, ahol van antifasizmus

Logo of the French RepublicMagyarországon, ahol az állam náci emlékművet épít, jó hallani olyasmit, hogy mégis létezik antifasizmus. Messze-messze, valahol Európában.

Olvasom az angol nyelvű médiában, hogy Franciaországban náci vezérek használati tárgyainak árverését tűzte ki április 26-ra a Vermot de Pas nevű párizsi aukciós ház. Pl. Hitler monogramos szalvétáját, egy horogkereszttel ékesített ládáját, Göring útlevelét. (Összességében mintegy negyven darab náci holmi.)

Zsidó- és egyéb, antiszemitizmus ellen küzdő civil szervezetek felháborodottan tiltakoztak az árverés ellen, és követelték a leállítását. A Vermot de Pas vezetői persze mentegetőznek, hogy ők aztán nem akartak semmi rosszat, se társadalmi vitát szítani, se sokkolni a közvéleményt, sőt ellenkezőleg: inkább az emlékezés felelősségét ébren tartani (vagy valami ilyesmit).

Franciaország legismertebb zsidó szervezete, a CRIF közleményében elítéli az árusítást, a náci barbarizmus áldozatainak  emlékét sértő cselekedetnek nevezve. Kijelentik továbbá: az adás-vétel kétes szimbolikus értékkel ruházná fel ezeket a tárgyakat, mely egyfajta cinizmust és erkölcstelenséget jelentene. Egy másik tiltakozó civil Aurélie Filippettiszervezet, a BNVCA  obszcénnek nevezi az aukciót.

A tiltakozások hatására az aukciós ház végül visszavonta az árverést. Aurélie Filippetti, francia kulturális miniszter elégedettségét fejezte ki a döntéssel kapcsolatban, kijelentve, hogy a történelmi tények ismeretében, erkölcsileg ez szükséges lépés volt. Ezenkívül az CVV-hez írt levelében megkérdőjelezte az árverés engedélyezését, arra a Franciaországi rendeletre hivatkozva, amely tiltja náci ideológiához kapcsolódó tárgyak közszemlére állítását.

Egyelőre a kedélyek lenyugodtak az árveréssel kapcsolatban. De ahogy a BBC cikke alatt a kapcsolódó híreket nézzük, láthatjuk, hogy újra és újra előfordulnak hasonló botrányok világszerte, amelyek mutatják, hogy az emberiség nem képes tanulni. Magyarországon, ahol szabadon árulnak az illegális “fasiszta jellegű” szervezetek tagjai  mindenféle régi és új náci, fasiszta jelképeket, tárgyakat, ott egy tanulékony magyar állampolgár számára nem vigasz, hogy a szomszédos Ausztriában törvény tiltja az ilyesmit, ám mégis vígan és dalolva megszeg(het)ik.

Hiller IstvánAz azért nem mindegy, hogy a hivatásos politikai vezetők aktívan és/vagy passzívan segítik-e a fasiszta tendenciát, vagy érdemben fellépnek-e ellene. Magyarországon pl. volt egyszer egy Hiller István kulturális miniszter (2006-2010), aki a füle botját se mozgatta, amikor pár száz demokrata aláírásával (az ELTE vezetőségén kívül ő is) megkapta a levél egy másolatát, melyben az ellen tiltakoztak, hogy közoktatási intézményben,  közpénzen alkalmazott  jogi egyetemi oktató (Morvai Krisztina)  illegális “fasiszta jellegű” szervezetek utcai rendezvényein, e szervezeteket támogatása céljából radikális, “fasiszta jellegű”, uszító szónoklatokat tart rendszeresen. És ha jól látom, Hillernek azóta sincs különösebb problémája az illegális fasiszta szervezetekkel, hiszen “ellenzéki” “baloldali”(!) képviselőként békés kollegialitásban üldögél velük az ország házában, mintha mi se lenne természetesebb ennél.

És ez a Hiller István most a választási bohózat évében, a többi “baloldali” megélhetési- és látvány-ellenzékivel együtt bőszen eteti a médiát és szédíti a balos-libes mezítlábas istenadtát, hogy kormányváltás, meg győzelem, meg hogy újjá kell építeni a baloldalt. Hát kérem szépen, az un. baloldalt előbb leginkább teljesen le kell bontani, leginkább önmagukat felszámolni. (Baloldalon itt a hivatásos-fizetett megélhetési- és látványbaloldaliakat, leginkább a párt-funkcionáriusokat, -hivatalnokokat, és a képviselőket értem; mindazokat, akik pénzért “baloldaliak” és pénzért “ellenzékiek”.)

Ez a 2014-es év lehetett volna még az utolsó esélyük, hogy bizonyítsák: a tisztességnek egy morzsája maradt még bennük, és nem indulnak az újabb törvénysértő választásokon.

De hát ha ezt képesek lettek volna megtenni, akkor Magyarország nem is tartana ott (a visszafelé vezető úton), ahol, mert nem kótyavetyélték volna el szorgosan húsz év alatt az ország esélyét a demokráciára.
————————- FOOT ———————

Források:

  1. France auction house cancels Nazi memorabilia sale“, 14 April 2014: http://www.bbc.com/news/world-africa-27028990
  2. “French Jewish Group Urges Hitler Furniture Auction Ban”: http://www.israelnationalnews.com/News/News.aspx/179615
  3. Magyar médiában magyarul, bár szerintem lényeges elemeket kihagyva: http://hvg.hu/kultura/20140414_Kiverte_a_biztositekot_a_Hitlerarveres
  4. Vermot de Pas: http://www.vermotdepas.auction.fr/UK/
  5. Representative Council of French Jewish Institutions (CRIF) / Conseil Représentatif des Institutions juives de France / Franciaországi Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsa; Wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/Conseil_Repr%C3%A9sentatif_des_Institutions_juives_de_France
  6. National Office of Vigilance against Anti-Semitism / Bureau National de Vigilance Contre L’Antisémitisme / Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Nemzeti Tanácsa; (BNVCA): http://www.sosantisemitisme.org/
  7. Aurélie Filippetti, Wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/Aur%C3%A9lie_Filippetti
  8. France, Wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/France
  9. The Council of Voluntary Sales / árverések franciaországi hatósága (CVV): http://www.conseildesventes.fr/
  10. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hiller_Istv%C3%A1n
————–

Kapcsolódó postok:

Széles Gábor náci példaképe

Széles GábotA szélsőjobbosok egyetlen becsülendő vonása: nyíltan vállalják, hogy tényleg azok, amiknek látszanak.

Véletlenül botlottam Széles Gábor tudományos igényű, fizikai és történelmi adalékokkal dúsított alábbi postjába a Facebookon (szerencsére nem kell ahhoz az FB zártkörű, ugyanakkor csupalyuk szénakazlába beregisztrálni-belépni ahhoz, hogy részesülhessünk a nagyszerű mű nyújtotta élvezetben.)

Első futásra nem ugrott be, ki lehet az a nagyszerű Riefensthall, de a mindig kéznél lévő Google szerint ilyen név nem is létezik, ellenben Riefenstahl igen. Vélelmezem, hogy Széles ez utóbbi, náci propagandistává süllyedt, bár tehetsége által  jobb sorsra predesztinált művészt, Riefenstahlt magasztalja  oly buzgón (különösen, mert az eredeti lelőhely, a Mandiner.hu szerkesztője, ill. az FB  kommentelők egy része helyesen írja a nevet).

Az már csak hab a tortán, hogy Széles, mint a mélymagyarságukkal döngető szélsőjobbosok általában, hadilábon áll – többek között – a magyar anyanyelvvel. Ezzel a pár mondattal Széles igencsak “példát mutat”, hiszen rendkívül magas az egy mondatra eső nyelvtani-nyelvhelyességi hibák száma (piros színnel jelöltem a legalábbis kérdéses kifejezéseket):

Békemenet szervezése médiás szemszögből:
1.Ha nagy tömeg rendezvényt akarsz akkor mozgatni kell az embereket./Fizikailag könnyebb több kilométert vonulni mint pl. egy órát egy helyben állni./
2.Ha felvonuló tömegek látványából ki akarod hozni a maximumot akkor minimum egy Riefensthall szintű tudással kell rendelkezned.
Leni Riefenstahl3.Ha a felvonulók a menetük útvonalán fordulnak/Andrássy Útról félkőríven ráfordulnak a Hősök Terén a Szépművészeti Múzeum előtti frontrészre/ akkor figyelned kell a tömeg fordulása közben fellépő centrifugális és centripetális erők hatására is./Ezt a problémát annak idején még riefensthallék sem ismerték/

Bár köztudott, hogy Széles a magyar illegális “fasiszta jellegű”  szervezetek talán legfőbb szponzora (nem lepne meg, ha a készülő náci emlékmű elkészüléséért is “adakozna”), ám hangyányit mégis meglepett, hogy Széles ilyen nyíltan közreadja nácik iránti szimpátiáját.

Érdekes tanulmányozni Leni Riefenstahl élettörténetét.

Érdekes az is, hogy egy nő ily magas (az utókor számára persze erősen kétes) elismertségi szintre jusson munkájával, művészetével olyan területeken, amelyek határozottan macsó felségterületek: náci elkötelezettség, fotó- és filmkészítés, politikai marketing.

Érdekes, hogy Gyarmati Fannival nagyjából kortársak voltak egy oly korban, “mikor az ember úgy elaljasult“. Az is különös játéka a sorsnak, hogy mindketten szinte ugyanolyan magas kort értek el. És mégis, az elaljasult világ két, lehető legtávolabbi pólusát élték: a földi mennyet(?) és a földi poklot.

Tovább erősödve egyik hittételemben: az élet nem szép, de módfelett érdekes.

Források:

Széles Gábor postja a Facebook-on: https://www.facebook.com/gabor.szeles1/posts/628455933892692

Leni Riefenstahl, Wikipedia (EN): https://en.wikipedia.org/wiki/Leni_Riefenstahl
Egyik híres-hírhedt náci propagandafilmje: az 1934-es nürnbergi náci pártkongresszust megörökítő “Az akarat diadala” (1935.03.28.); Wikipedia(EN): https://en.wikipedia.org/wiki/Triumph_of_the_Will

Amerikai dokumentumfilm-sorozat Frank Capra(1942-1945) rendezésében, melyet részben “Az akarat diadala” propagandafilm is inspirált, arra egyfajta ellen-válaszul is: Amiért harcolunk; Wikipedia(EN): https://en.wikipedia.org/wiki/Why_We_Fight

Gyarmati Fanni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmati_Fanni

Félmunka

Kiűzetés a paradicsomból

A drága jó Bartus László ismét frászt hozott(1) arra a néhány deviáns (értsd: szabadság & demokrácia után vágyakozó) magyarországi magyarra, akik számára az Amerikai Népszava némi virtuális menedéket nyújt. (Nyújtott?)

Lapunk erején felül is támogatta a magyarországi demokrácia ügyét, amely most hosszú időre eldőlt.” (AN: Profiltisztítás – közlemény)

A Magyarországról szóló napi hírek közlését is hamarosan megszüntetjük. Az Amerikai Népszava eddigi tevékenysége okafogyottá vált. Amit tehettünk, azt megtettük. Az Amerikai Népszavának nem feladata, hogy megdöntse az Orbán-rendszert, méghozzá a rendszer hivatalos ellenzéke ellenében. Egy lap ilyen szerepet nem vállalhat. Azt gondolom, senki nem vethet ránk követ, erőnk felett próbáltuk a jogállamiság értékeit képviselni, a nyugati és amerikai demokrácia szemléletmódját és értékítéletét közvetíteni. Nem rajtunk múlott, hogy ez nem vezetett eredményre.” (Bartus László: Lezárult egy korszak )(1)

Tökéletesen megértem Bartus urat, végül is igaza van: lukas vödörbe fölösleges továbbra is vizet meregetni. Továbbá: senkit se lehet akarata ellenére megmenteni. Nem könnyű az ilyesmit elfogadnia, feldolgoznia annak, aki ezer százalékosan, hosszú időn át, makacsul próbálkozik a mentéssel. Egyének esetében én azzal szoktam feladni próbálkozásaimat, hogy mindenkinek joga van a saját életét elrontani. (Én magam is éltem e jogommal többször is életem során.) Ez társadalmi szinten, egy népre is igaz lehet.

Gondoljunk csak bele, drága Bartus úr, és Kedves Olvasóm: a demokrácia, a szabadság az önsorsrontáshoz való jogot is magában foglalja, amit egy demokrata el kell, hogy ismerjen. Nemde? Persze egy társadalom esetén kissé összetettebb a helyzet, de hát mit tehet az a néhány demokráciára, szabadságra ácsingózó, ha egyszer a többség (és nem csak a két harmad, de lényegében majdnem a teljes magyar társadalom) a diktátorok, szent tehenek, bálványok szolgálatát, imádatát választja (jobbról is, balról is), nem igaz? A népakarat előtt fejet kell hajtani, oszt jó napot. Vissza lehet vonulni belső, vagy ki lehet vonulni külső emigrációba.

És most is csak kedvenc (és egyetlen, materialista hitemmel korreláló) imámat tudom ajánlani erre az élethelyzetre is:

“Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt,
amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon,
aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet,
hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.“

És hogy a témaszál folytonos legyen: egyik kommenttárs gondolatai(3) majdnem mindenben azonosak az enyéimmel. A majdnem ezen a mondaton múlik: Isten nem szereti a félmunkát. Ebben én némileg kételkedem, ha az emberiségre gondolok. Hozzám Lucifer gondolatai állnak közelebb, különösen a magyar politikai mocsarat tekintve:

Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe és vakságra nagy.

cabbage-vegetable-free-clipartMindazonáltal az AN bereteszelése tekintetében én magam is ambivalens vagyok. Bár bennem is van radikális hajlam, ámde talán valami kompromisszumos megoldást ki kéne találni, a kecske-káposzta megmaradási törvény alapján.
————————- FOOT ———————

Blogdolgok 2013

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

The concert hall at the Sydney Opera House holds 2,700 people. This blog was viewed about 10,000 times in 2013. If it were a concert at Sydney Opera House, it would take about 4 sold-out performances for that many people to see it.

Click here to see the complete report.

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 51 követőhöz

%d blogger ezt szereti: